2010. 12. 30.

Békés karácsonyi gyöngyözés

Ismét adódott egy kiváló alkalom a családi gyöngyfűzésre a békés, csendes karácsonyi ünnepnapok alatt. Tulajdonképpen csak ujjgyakorlatnak szántam ezt a kék-fehér tászlit.

Ezalatt a legidősebb lányom egy elegáns, fekete cakkos nyakpántot fűzött.

Majd - ha már így belejött - ugyanazt montanakékkel és fehér teklákkal.

A közös fotózásba már a fiúk is beleszóltak - a "művészi hatás" érdekében egy kisautó - a mami Naranjitojának zöld kistesója - is odakerült a képre, ha már a nyakpántok tulajdonosa is ilyennel jár.

Közben az elegáns fekete hatására én is kedvet kaptam egy tászli előadására a pikk dáma modorában.

A fekete szívek felkeltették a legkisebb lányom érdeklődését is, aki egy kristály-fekete kombinációt álmodott meg magának.

2010. 12. 12.

Jeges kék varázslat csillagfényes téli éjszakán

Még mindig nagyon élénken emlékszem annak az éjszakának a színeire. Pedig az azóta eltelt több mint negyven év történései már bőven elhomályosíthatták volna. Fogvacogtató hideg volt, de nem volt mit tenni, ki kellett menni a szabadba. Jégbe fagyott faágakat a meleg szobában nem lehet fényképezni. Még fekete-fehér filmet használtunk, a digitális technikáról talán csak a nagyon merész képzelőerővel megáldott tudósok mertek álmodni.
Arra pedig külön büszke voltam, hogy apukám megígérte, hogy megtanít az éjszakai fényképezés fortélyaira, így hiába riogatott anyukám, hogy teljesen át fogok fagyni, menni akartam. Meleg ruhába bújtunk, és nekivágtunk.
Aznap ónos eső esett, és mindent jég borított. Ahogy kicsit csúszkálva ballagtunk a kihalt utcán, keresve a megfelelő helyet a fényképezéshez, felnéztem az égboltra, és tátva maradt a szám. Bársonyos sötétkék búra borult ránk. Ma montanakéknek nevezném. Még a csillagok is kéken ragyogtak, jeges világoskéken. Akkor még a városban sem volt akkora a fényszennyezés, mint manapság, tisztán kivehetők voltak a téli égbolt csillagképei. A faágak jégpáncélja a higanygőzlámpák fényét ezüstös-kékes árnyalattal tükrözte vissza.
Most, amikor a montanakék alapszínhez az ezüstközepű világos kékeket választottam, újra eszembe jutott az a régi-régi, varázslatos este és beleborzongtam. Érezni véltem a fagyos szél fuvallatát, és hallani apukám csendes dörmögését, ahogy a fényviszonyokról, blendéről és zársebességről magyaráz...


2010. 12. 05.

Még mindig lila...

Ez a gyöngygallér-minta számos blogban feltűnt már, többek között Jutkánál is. Útmutató ábrát nem sikerült találnom róla, így a különböző képek felhasználásával rajzoltam meg, talán nem is pont úgy, ahogy azt eredetileg kellett volna. Most matt lilával és halvány arannyal fűztem meg, de tervezem más színösszeállításban is.



2010. 11. 28.

Orgona novemberben?

Ezekbe a matt lila kásákba még augusztusban Szálkán szerettem bele. Azt is rögtön tudtam, hogy ezüst közepű lilával fogom kombinálni, csak azt nem, hogy mi lesz belőlük.
Amikor Magyar Gabinál a napokban megláttam egy hasonló gallért, eszembe jutott, hogy ezt a mintát már milyen régóta meg akartam fűzni. Még mintagyűjtő internetes barangolásaim elején találtam rá először valahol, de akkor még nem voltam elég gyakorlott, hogy a forrást is feljegyezzem, de végül nem is volt rá szükség, mert Gabi a mintarajzot is közzétette, amiért nagyon hálás vagyok.
Sajnos a fényviszonyok még így késő délelőtt sem igazán megfelelőek, így a színét nem adják vissza a képek, de majd napos időben újra próbálkozom a fotózással.




2010. 11. 06.

Csak befonom a hajam, és már indulok is...

A nyakláncomat már úgyis befontam.

Tulajdonképpen egy igazán nagy fába vágtam a fejszémet, amivel már egy hete küzdök, de még félig sincsen készen (idővel majd azt is megmutatom).
Ebben a helyzetben nagy szükségem volt valami gyors sikerélményre, ennek a késztetésnek lett az eredménye ez a teklás szett. Az inspiráló darabot egy szeptemberi blogbejegyzésben láttam, de akárhogy igyekszem, nem tudom felidézni, hogy hol.
Kérem, aki rájön a rejtvény megfejtésére, írja meg, hogy meg tudjam adni a forrást. Előre is köszönöm a segítséget.






2010. november 12.:
Csak nem hagyott nyugodni a dolog, és addig keresgettem, amíg megtaláltam. Teszugi blogjában láttam az alapötletet. Köszönöm szépen.

2010. 10. 27.

2010. 10. 24.

Szíves-pálcás új verzió

Néhány hete készült, de csak most sikerült fényképezni. Az első változat egy-két részlete nem tetszett, így továbbfejlesztettem. Így kicsit szélesebb lett, de szebb az íve, és kevésbé merev. A záródása garantáltan nem okoz fémallergiát. Ezt már fel merném ajánlani akár egy menyasszonynak is...




2010. 10. 16.

Diagonálcsíkos - fekete-óarany variáció

Elég lassan haladtam vele. Részben azért mert nem volt túl sok időm az elmúlt héten, az is csak esténként, mesterséges fénynél, részben pedig azért, mert megpróbáltam arra koncentrálni, hogy mindig kellően feszesen tartsam a fűzőszálat, és nem akartam elsietni a dolgot. Az eredmény itt látható. Azt megint megállapítottam, hogy jó dolog egy ismert mintát újra elővenni, és tovább dolgozni rajta, mert ilyenkor jobban oda lehet figyelni a technikai finomságokra.



2010. 10. 09.

Óraszíjcsere gyöngyös módra

A kedvenc órámnak tönkrement a szíja. Kicsit kopott szerkezet, de én nagyon szeretem. Mivel nem a szokásos módon kapcsolódott az óraházhoz, újat venni reménytelen volt.

Így aztán elhatároztam, hogy magam oldom meg a kérdést a magam módján. Levágtam róla a régi szíjat.

Ennyi maradt belőle...

Fűztem hozzá két ugyanolyan széles peyote csíkot. Az egyik végén mindegyiknek fogyasztottam 3-3 szemet.

Csőkapcsot kapott.

A másik végére pedig ugyanolyan formájú kis toldalékokat, mint az eredeti szíja volt.

Mire elkészültem vele, elbújt a nap, de a végeredmény azért látszik. A kivitelezésen elég feltűnő, hogy a peyote-öltésben még nincs gyakorlatom. Minden kezdet nehéz, lehet, hogy a folytatás se lesz könnyebb, de nem adom fel...



2010. 10. 08.

Gréta lilában

A lila verzió már a hét elején elkészült, de nem sikerült egyik nap sem nappali fénynél hazaérni, így a fotózás máig váratott magára. Most sem az igazi, de fekete háttérrel még rosszabb lett...
Még egyszer köszönöm, Kriszta!




2010. 10. 03.

Gréta itt, ott és most már emitt is

Noyka Grétáját csodáltam valamelyik nap. Az ő közvetítésével jutottam el Kriszta útmutatásához, és részletfotóihoz. Úgy döntöttem, hogy kipróbálom. Tényleg nagyon jó kis minta, és Kriszta leírása alapján rövid idő alatt sikerült megfűzni.
Köszönöm Krisztának a mintát, Noykának a közvetítést.


2010. 10. 01.

Még mindig sárközi

Azt hiszem, sikerült örök barátságot kötnöm a sárközi gyöngyökkel.
A mostani dupla virágválasztós esetében próbáltam úgy megválasztani a virágok színét, hogy ne csak a népviselethez illő karaktere legyen, hanem - megőrizve az eredeti minta szépségét, például egy ún. "kis fekete" ruhának is megfelelő dísze lehessen. A záródása most a hagyományos szalagos-masnis, de a modern ruhákhoz talán kapoccsal jobban passzolna. Ki fogom próbálni úgy is.





2010. 09. 27.

Sárközi csipke

Készült egy újabb színvariáció a sárközi csipkéből. Természetesen most is az öt sárközi alapszínt (és annak árnyalatait) használtam. Érdekes tapasztalat néhány hét távlatából újból elővenni egy-egy mintát. Mindig újabb és újabb ötletek társulnak hozzá a megvalósítás során, így sosem válik unalmassá.


Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...