2013. 11. 30.

Kockázatok és mellékhatások

Az ékszerkészítés iránt érdeklődők körében közismert tény, hogy a gyöngyitisz erősen fertőző betegségnek számít.
A mi családunkban sem alakult ez másként. A hölgyek, sőt, az ifjabb nemzedék fiatalemberei is el-elcsábulnak, legalább alkalmanként, egy kis gyöngyfűzésre. De a kockázatok és mellékhatások a családfőt sem kímélték.

Kezdődött a dolog azzal, hogy a 2010-es szálkai táborban Magyar Gabinál láttam, hogy egy fakeretbe foglalt parafatábla könnyen mozgatható munkafelület lehet. Amikor otthon magam is megvalósítottam, amit a nálam tapasztaltabbak kigondoltak, a férjemet kértem meg, hogy a megvásárolt tábla keretét lakkozza le. Azóta is nagyon meg vagyok elégedve ezzel a megoldással, mert különösebb szervezés nélkül mindig oda tudok telepedni a gyöngyeimmel, ahol éppen a legjobbak a fényviszonyok, vagy éppen más szempontból a legkellemesebbek a körülmények.
Aztán 2011-ben, szintén Szálkán Ócsai Mariann adta az ötletet, hogy ha valahová több gyöngyöt sikerült fűzni, mint ami szükséges, és ezt például egy sárközi nyakék egyik sorának elején követtem el, és a visszafordulás után csak a következő sor végén veszem észre, a sok-sok fejtést, vagy a fogóval történő gyöngytöréssel járó szálszakadás kockázatát elkerülhetem, ha a fölös gyöngyöt belülről feszítem szét. Otthon első dolgom volt megkérni a férjemet, hogy eszkábáljon egy megfelelő szerszámot ehhez. Meg is tette. Egy régi, élétvesztett csavarhúzó nyeléből és egy zsákvarró tűből készítette el nekem.


Jónéhány alkalommal segített rajtam ez az egyszerű eszköz.
Később, amikor a gyöngyhorgolással kapcsolatban keresgéltem a neten, több helyen láttam különböző gyöngymalmokat. Megmutattam Gyurkának, hogy milyen ötletes változatok vannak, és néhány nap múlva, előállt ezzel a saját készítésű darabbal:




Azt talán mondanom sem kell, hogy igencsak meg voltam hatódva tőle.
De folytatom a sort. A 2013-as szálkai táborban Decsi-Kiss Marcsi tűtartóját csodáltam meg, és a tábor után, már a Mesterségek Ünnepén, amikor találkoztunk Marcsival, megkérdeztem, megmutatná-e azt a csodaszép tokot, mert nagyon szeretnék valami hasonlót. A férjem alaposan megnézegette, és a következő napon, miután eltöltött egy kis időt a műhelyében ezzel lepett meg:





Rögtön el is dicsekedtem vele az ihlető darab tulajdonosának, és azóta is nagy becsben tartom, mert igencsak jól használható eszköz lett.
De a sornak még nincs vége. Néhány nap múlva, egy nyakékbe éppen egy 6/0-ás gyöngyből sikerült egy fölös számút belefűzni, és amikor észrevettem, és szét akartam roppantani, sajnálattal jöttem rá, hogy a kis piros nyelű gyöngytörőmmel nem megyek semmire, mert a gyöngyhöz képest túl kicsi. Nem volt mit tenni, fejteni kellett. A dolgot nem tudván magamban tartani, el is panaszoltam a férjemnek,  aki megint megszánt, és készített nekem egy vastagabb gyöngyroppantó szerszámot. Ráadásul sokkal szebbet és ergonomikusabbat, mint amilyen az első változat volt.  Íme:



Ezek az apró eszközök azon túl, hogy célszerűek, mindig örömet okoznak azzal is, hogy "a készítőjük lelke is bennük van".


Mondják, hogy telhetetlenség, asszony a neved, de ennyi kitűnő eszközt kapva, amikor a körömágybőr-vágóval kombinált körömreszelőm műanyag nyele eltört, kihez is fordulhattam volna, hogy segítsen megmenteni a picinyke, de nagyon célszerű vágóélt (a reszelő nem volt túl jó, azt nem sajnáltam különösebben). Férjem ismét elvonult a műhelyébe, és amikor kijött, ez volt a kezében:




Ismét az eredetinél szebbet, jobbat alkotott a romokból.
Ráadásul szerintem már gondolkodik rajta, hogyan tudná elkészíteni a 2013-as gyöngyfűző táborban Magyar Erzsikénél látott és lefényképezett, párnával kombinált tálca egyéniesített változatát, aminek segítségével úgy lehet gyöngyöt fűzni, hogy az ölemben tarthatom a "munkaasztalt", miközben feltehetem a lábam is hogy kényelmesebb legyen...

2013. 11. 19.

Egy kis bolondság - 5. variáció - Da Capo al Fine

És most vissza az elejére - ismét egyszínű változat, de most csak a minta egy része. Nekem így is nagyon tetszik.
Gondolom, bőven lehetne még folytatni a sort. Da Capo al Fine, írhatta volna Coco a minta végére, ha rajzok és leírás helyett kottázta volna...  Tényleg, legalább annyi örömöt okozott a különböző változatok megfűzése, mint egy jól sikerült zenedarab meghallgatása más-más előadók tolmácsolásában.
Most eddig tartott a lelkesedésem, de, természetesen, ez nem zárja ki a későbbi folytatás lehetőségét.



Köszönöm, Coco. Merci beaucoup, Coco.

2013. 11. 18.

Egy kis bolondság - 4. variáció

Ahogy a híres zenebohóc, Eötvös Gábor mondta: Van máásik!
Még mindig tart a lendület, most éppen jeges-bronzos változatban.
Köszönet érte Coconak! Merci beaucoup, Coco.




Frissítés 2014. 05. 17-én: aki szeretné megvásárolni a mintát, itt megteheti.

2013. 11. 17.

Egy kis bolondság - 3. variáció

Ha lúd, legyen kövér (legalább így Márton nap táján...). Minél többször fűzöm, annál jobban tetszik.
Köszönöm, Coco, Merci beaucoup, Coco.







Frissítés 2016. 09. 21-én: aki szeretné megvásárolni a mintát, itt megteheti.

2013. 11. 16.

Egy kis bolondság - 2. variáció

Az első változat elkészülte után úgy éreztem, ez a minta folytatásért kiált. Így aztán egy picike módosítással már fűztem is a következőt.
Coco, ez a kis bolondság megbolondított... Coco, this "petite folie" made mi mad...





Frissítés 2016. 09. 21-én: aki szeretné megvásárolni a mintát, itt megteheti.

2013. 11. 15.

Egy kis bolondság - 1. variáció

Tavaly október végén lepett meg Coco azzal, hogy megküldte Petite Folie nyakékének mintáját, melyet a Perles Dent' Elles 11. barátságos versenyére  (kihívására) készített. 
Nagyon boldoggá tett vele. Bár a versenyből akkor kimaradtam, azt megígértem Coconak, hogy megfűzöm, és amint készen leszek, megmutatom. Nagyon hálás minta. Mostanra többféle variációban megfűztem. Íme az első:





Coco, nagyon köszönöm a kedvességed! - Merci beaucoup pour votre gentillesse, Coco!

Frissítés 2016. 09. 21-én: aki szeretné megvásárolni a mintát, itt megteheti. 

2013. 11. 11.

Tilás történet három fejezetben - Áginak szeretettel

Első fejezet:
Még júliusban volt egy nagy családi esemény, amikor egy saját készítésű tilás nyakék volt rajtam. Anyukám unokaöccsének a lánya - Ági - alaposan megnézte, és azt mondta, hogy szeretne egy ilyet, lehetőleg karkötővel kiegészítve, de más színben.
Mivel a kedvenc színe a narancs, és a kedvenc ásványa a karneol, valami ennek megfelelő színvilágot szeretett volna hozzá.


 Második fejezet:
Gyorsan végigpörgettem magamban, hogy milyen gyöngyeim vannak otthon a kívánság teljesítéséhez, és kicsit félve mondtam igent a kérésre, mert igazából el sem tudtam képzelni, mit fogok kihozni belőle.
Sokáig töprengtem, válogattam, ami hiányzott, azt beszereztem, aztán újra félretettem az egészet, mert még mindig bizonytalan voltam benne, hogy tényleg jó lesz-e. Végül csak elszántam magam a megfűzésére. Ezek készültek:



Harmadik fejezet:
Minden előzetes félelmem ellenére úgy megtetszett az Ági által javasolt színkombináció, hogy magamnak is csináltam egy hasonlót. Az csak egy nem várt ráadás, hogy amikor felveszem, mindig eszembe jutnak azok a távol élő családtagok is, akikkel csak nagyon ritkán van alkalmam találkozni.


Tartalomjegyzék helyett:
Itt pedig a három nyakék egy közös képen:


Nos, Ági, mit szólsz? Ilyesmire gondoltál? Remélem, azt sikerült megvalósítanom, amit elképzeltél.

2013. 11. 10.

Őszbe csavarodva

Vagy inkább egy ősz becsavarodva?

A medál alapjául szolgáló napocskás üvegkavicsot már vagy két éve őrizgettem. A barna teklák alapozták meg végül az ötletet, hogy mit is kezdjek vele.





2013. 11. 01.

Ukrán tulipános - nyár

A hőségriadó fokozatainak színei jelennek meg a mintában. Igaz, az idei nyáron már régen túl vagyunk, de minden nappal közelebb lesz a következő.



Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...