Családi gyöngyfűzés

Sokan megállapították már, hogy a gyöngyitisz erősen fertőz. Nos, a mi családunkban sincs ez másképp.
Unokáim egy-egy memória karit készítettek az anyukájuknak, a kisebb 3 sorosat, a nagyobb 5 sorosat. A mintát maguk találták ki. Fiú létükre a rájuk általában nem jellemző türelemmel küzdöttek az általuk eddig nem gyakorolt feladattal.
Az anyukájuk az idei névnapomra kapott Diane Fitzgerald könyvből választott magának egy zulu nyakláncot, amit három nap alatt fejezett be.
Közben én sem tétlenkedtem, egy sárközi virágválasztós csipkét fűztem.

Igazoltan távol

Régen jelentkeztem, bár az elmúlt időszak elég jelentős részét töltöttem a gyöngyök és gyöngyfűzők társaságában.
Felemelően csodálatos napokat éltem át a szálkai 9. Országos Gyöngyfűző Táborban.
Rengeteg elméleti ismerettel, gyakorlati tapasztalattal és kiváló embereket megismerve, élményekkel feltöltődve jöttem haza, tértem vissza a családomhoz, a munkámhoz, a hétköznapokhoz.
Szükségem volt majdnem egy hétre, hogy viszonylag tárgyilagosan tudjam mindezt megfogalmazni a nagyobb nyilvánosság számára, miután a szűkebb környezetemet kishíjján az őrületbe kergettem, annyiszor elmondtam, hogy milyen jól éreztem magam.
Köszönöm a tábor szervezőjének, Decsi-Kiss Marcsinak, az előadóknak, a gyakorlati munkát vezető oktatóknak és - természetesen - a táborlakóknak.
Már alig várom, hogy mikor kerül meghirdetésre a következő évi, jubileumi tábor, hogy jelentkezhessek.

Ezt a két sárközi csipkegallért készítettem el most. Nem tökéletesek, de igyekszem alaposan begyakorolni a technikát, hogy jövőre "felsőbb osztályba léphessek".