Gyöngyfűző szenvedélyemet a kolléganőimnek köszönhetem. Az idén ma volt az utolsó nap, amikor mindannyian együtt voltunk - holnaptól felváltva, hol egyikünk, hol másikunk az otthoni ünnepi készülődésérdekében lesz távol. Gondoltam, kihasználom az alkalmat, és most én lepem meg a lányokat valamivel. Ennek jegyében készült el az "angyalok kórusa",
és néhány fenyőfa motívumos apróság.
A fülbevalókon kívül készültek mobilkütyük,
kulcstartók
és nyakláncok,
hogy mindenki választhasson ízlésének megfelelően.
Lányok, köszönök mindent, és boldog, békés ünnepeket kívánok!
Mitől ijedt meg Garfield ilyen nagyon?Mindjárt mutatom...
Csütörtökön jó nagy szélvihar vonult át az országon. Mivel a lakásunktól tizenegynéhány kilométerre dolgozom, napközben nem tudtam pontosan, hogy mi történt itthon. Sőt, még este is csak sejtéseim voltak a viharkár mértékéről. Képzeljétek el (és képzeljétek hozzá, hogy mindezt sötétedés után, mivel fényképezni csak pénteken sikerült), ezt találtam az ajtónk előtt, mikor késő este haza értem, ráadásul a sötétben a tetőből csak annyit láttam, hogy néhány törött cserép kandikál ki az ereszcsatornából is:
Pénteken reggel be kellett mennem a munkahelyemre, és mivel reggel még napfelkelte előtt indulni kellett - hiába, decemberben nagyon rövidek a nappalok - még mindig nem volt pontos képem a történtekről. Mindenesetre korábban haza jöttem, mert az egyértelmű volt, hogy a biztosító értesítésén túl is lesznek sürgős teendők. Ez a kép fogadott (látszik, hogy jó néhány évvel ezelőtt már okozott a szél egy hasonlót, akkor csak az eredetitől némiképp eltérő cserepeket sikerült beszerezni a javításhoz):
Mostanra felkerült a helyére az összes épen maradt cserép, és az összetörtek helyére a pótlás is. Összességében azt mondhatom, hogy szerencsénk volt: nem sérült meg senki, és az eső is csak akkor kezdett esni, mikor már túl voltunk a "kárelhárításon".
Garfield pedig szintén túljutott a javításon. Bence unokámnak fűztem a születésnapjára, de akkor nem készült róla sztárfotó. Az eredeti kapcsokat kellett kicserélni úgy, hogy ha lehet, ne essen le a kezéről, de ha beakadna valahová, akkor azért inkább kapcsolódjon ki, és ne sérüljön meg a gazdája csuklója. Az ötletet Lucynak köszönhetem. Muchas gracias, Lucy! A mintát Romana (Bacioccolata)tette közzé. Mille grazie, Romana!
Az alap fekete, a szokásos öt szemes kásarács, ferdén szalmákkal csíkozva - a felső szélén a 2 forduló szemet, illetve a rácsozat bal oldali felső és jobb oldali alsó 2-2 kásáját váltja ki a szalmagyöngy. A hímzése: a háló hosszanti tengelyén levő csúcsok 4-4 bronz-mix csiszolt kásával (charlotte-tal) vannak összekötve ("felülhímezve").
Most is úgy jártam, hogy az egyik ötlet hozta a másikat... Szín- és méretváltozatok a gyöngyökből, díszítő elemek cseréje - bár a minta, mint alap maradt. A csiszoltak most éppen csavart szalmákká lényegültek, a szélén a pikók 5-5 kásájából 3-3 egy-egy 3 mm-es csiszoltra változott. De végül az apró változtatások esetére is elmondhatjuk a latin bölcsekkel: "Varietas delectat."
Igazából a kásák feketék és a csiszoltak áttetsző szürkék, amiken valami fényes bevonat van, amitől olyannak tűnnek, mintha hematatitból volnának. A színeken kívül a gyöngyök mérete is változott: a kásák most a 9/0 helyett 10/0-sak, a csiszoltak a 4 helyett 3 miliméteresek.