Szokás szerint nem tudok elszakadni egy témától. Az aktuális "gumicsont" a hímzett háló.
Az ötlet Annától származik, a "beautybiser" oldalról. Számos változatot mutat be, és még több lehetőség felé nyit kaput leírásaival, mintarajzaival és a kész darabjainak fényképeivel.
Köszönöm szépen, Anna!
Большое спасибо, Анна!
2013. 01. 29.
2013. 01. 26.
Virágspirál
Ezt még decemberben fűztem, de akkoriban a közzétételre már végképp nem jutott időm.
Minta: Stacey Gibson - Garland rope
Minta: Stacey Gibson - Garland rope
2013. 01. 20.
Időutazás
Avagy mire nem jó egy lakásfelújítás...
Gyöngyfűzésre biztos, hogy nem. De kincsek megtalálására, és képzeletbeli időutazásra például nagyon is.
Talán nyolcadikban, vagy a gimnázium első évében történt, hogy valamelyik barátnőmet elkísértem a Deák téri Röltexbe. Már az is élmény volt, hogy egyedül, felnőtt kíséret nélkül utazhattunk be Budapest központjába, de a beszerző körút eredménye még további napokra biztosította a programunkat.
Akkoriban ott lehetett kis barna papír zacskókba kimérve szalma- és kásagyöngyöt kapni. Meg bársony szalagot. Meg mindenféle más kincseket is, de az aktuális zsebpénzemnek hamar a nyakára hágtam, így be kellett érnem azzal, amire futotta...
Napokig próbálgattam, mit lehet kihozni a szerzeményeimből. Felfűztem, lebontottam, újrafűztem, megint átalakítottam, míg elnyerte azt a formát, amivel végre elégedett lettem.
A bársony szalagra hímzett nyakpántot és karkötőt jó ideig rendszeresen hordtam, aztán más darabok váltak kedvenccé, így ezek egy dobozba, majd néhány év elteltével a lányaim kincsgyűjteményébe kerültek.
A lányok megnőttek, részben már el is költöztek, de a gyerekkorukból megőrzött dolgok jó része itt maradt, és nemrégiben, amikor a lakásfelújítás során selejteztünk - sok más feledésbe merült, meglepő és mulatságos dolog között - újra rábukkantunk.
Bár hordani már biztosan nem fogom, hiszen a nyakam és a csuklóm is sokkal vastagabb lett, most mégis újból az én "kincstáramat" gazdagítja.
Gyöngyfűzésre biztos, hogy nem. De kincsek megtalálására, és képzeletbeli időutazásra például nagyon is.
Talán nyolcadikban, vagy a gimnázium első évében történt, hogy valamelyik barátnőmet elkísértem a Deák téri Röltexbe. Már az is élmény volt, hogy egyedül, felnőtt kíséret nélkül utazhattunk be Budapest központjába, de a beszerző körút eredménye még további napokra biztosította a programunkat.
Akkoriban ott lehetett kis barna papír zacskókba kimérve szalma- és kásagyöngyöt kapni. Meg bársony szalagot. Meg mindenféle más kincseket is, de az aktuális zsebpénzemnek hamar a nyakára hágtam, így be kellett érnem azzal, amire futotta...
Napokig próbálgattam, mit lehet kihozni a szerzeményeimből. Felfűztem, lebontottam, újrafűztem, megint átalakítottam, míg elnyerte azt a formát, amivel végre elégedett lettem.
A bársony szalagra hímzett nyakpántot és karkötőt jó ideig rendszeresen hordtam, aztán más darabok váltak kedvenccé, így ezek egy dobozba, majd néhány év elteltével a lányaim kincsgyűjteményébe kerültek.
A lányok megnőttek, részben már el is költöztek, de a gyerekkorukból megőrzött dolgok jó része itt maradt, és nemrégiben, amikor a lakásfelújítás során selejteztünk - sok más feledésbe merült, meglepő és mulatságos dolog között - újra rábukkantunk.
Bár hordani már biztosan nem fogom, hiszen a nyakam és a csuklóm is sokkal vastagabb lett, most mégis újból az én "kincstáramat" gazdagítja.
2013. 01. 18.
Újra a fedélzeten
Az alap 5 szemes fekete háló, a díszítés rózsaszín közepű kristály és fekete fazettázott.