2010. 04. 06.

Egy régi bross új élete

Még kislány koromban kunyeráltam el nagymamámtól egy régi porcelán bross kámeáját. Réz keretbe volt foglalva, de sajnos, a kapcsa tönkrement, a tűje elveszett, még mielőtt a kezembe akadt volna. Így aztán a fiókom mélyén pihent negyvenegynéhány évig. Pedig évei száma szerint már akkor is a nyugdíjkorhatár közelében lehetett, mikor hozzám került.
Néha-néha elővettem, megcsodáltam, és újra meg újra megállapítottam, hogy milyen kár, hogy nem tudom használni.
A gyöngyitiszemnek köszönhető, hogy mindez már a múlté. Medál formájában kelt új életre. A lánca még nem az igazi, de hamarosan kap egy másikat. Megérdemli. Talán egyszer egy jobb fotó is készül róla...


A hátoldala: nem igazán szép, de elég biztonságosnak tűnik.

1 megjegyzés:

  1. Ez nagyon jónak tűnik. Állandóan tervezem a befoglalást... de mindig bajban vagyok a hátuljával, aztán feladom. Ez viszont tökéletes ötlet, lehet, hogy láttam is már, csak nem fogtam fel, hogy nekem is jó lehet. Köszi!

    VálaszTörlés