Sárközi csipke

Készült egy újabb színvariáció a sárközi csipkéből. Természetesen most is az öt sárközi alapszínt (és annak árnyalatait) használtam. Érdekes tapasztalat néhány hét távlatából újból elővenni egy-egy mintát. Mindig újabb és újabb ötletek társulnak hozzá a megvalósítás során, így sosem válik unalmassá.

Fanfan-fan lettem

Berjo sorsolt szeptember elején egy Fanfan medált. Itt lehet megnézni. Nagyon szép, de csak egyvalaki nyerhette meg. A többieknek pedig vigaszdíjként közzétette a mintát. Ezúton is szeretném megköszönni.
Gondoltam, megpróbálkozom vele. (Ugye, mondanom sem kell, hogy az a bizonyos film nekem is az egyik kedvencem volt.) Persze, pont ugyanúgy lemásolni nem volna sok értelme. Mégiscsak izgalmasabb, ha az ember lánya tesz hozzá valamit a saját egyéniségéből is.
Végül négy módosított változatot készítettem el eddig, de valószínű, hogy lesz még folytatás.

Ez az első, itt a gyöngyök mérete megegyezik az eredetivel, de a középső csiszoltakat matt gömbökre cseréltem, a közepére is fűztem egy teklát kásákkal "körítve", a szélén körbe még egy sor kása került, és a díszítést is megváltoztattam egy kicsit.





Az óarany közepűnél a mintát nem módosítottam, teljesen Berjo útmutatása szerint fűztem, épp csak a teklák helyett is csiszoltakat tettem hozzá, és a 15/0-ás gyöngyök helyett használtam 11/0-ásakat. (A fülbevaló eredetileg egy másik medálhoz készült, de a színe ehhez is illik.)



Na, itt már kezdtem elengedni a fantáziámat. A középső gyöngyöket nagy méretű csiszolt cseppekre cseréltem. Ennek megfelelően a teklák 8 mm-esek, a kisebb csiszoltak 5 mm-esek és a kásák 8/0-ás méretűek. A közepe szépen kiemelkedik a síkból.






Az eddig elkészült utolsó változatnál pedig az öt helyett hatszor ismétlődik körben a minta. A középső csiszolt cseppek és a teklák ugyanakkorák, mit a pirosnál, a csiszoltak 6 mm-esek, a kásák pedig 9/0-ásak. Ja, és a cseppeket befordítottam a hátoldal felé.






És itt az egész kollekció egyben. Már csak hangulatomtól és az aktuális öltözékemtől függően cserélgetni kell őket...

Őcsényi rojtos

A szálkai tábor után - az ott tanultak alapján - elkészült az első őcsényi rojtos gyöngyöm is. Nagyon régen vágytam már rá, de korábban nem mertem belefogni. A fűzés feszességével még nem vagyok elégedett, de első kísérletnek talán nem olyan rossz.

Kétválasztós variációk

Aki figyelemmel kísérte az eddigieket, már biztosan rájött, hogy egy-egy mintát szeretek alaposan kielemezni, begyakorolni. Hogy ne legyen unalmas a dolog, egy kicsit mindig változtatok rajta. A bordónál csak a színt, a feketénél azt is, hogy a két választószemet égetett végű rövid szalmára cseréltem. Az aránya így megmaradt, azonban a jellege mégis más lett.



Érdeklődő asszisztensem pedig a fotoboxot teszteli a maga módján:

Égetett cukor akácmézzel

Ha a cím egy gasztronómiai blogbejegyzéshez tartozna, az szörnyű volna. Mindenesetre ennek a kétválasztós tászlinak a színeit nem tudnám jobban meghatározni.
Ez is a nyár végi unokázós hetek alatt készült, csak a fényképezés váratott magára mostanáig.

Áttört gyöngyhurka

Bronz aurora borealis égetett végű rövid szalmából és 11/0-ás kásából készült az áttört gyöngyhurka. Fehér teklával van bélelve, és az egész memória drótra fűzve. A nyak hátoldalánál 6 mm-es bronz csiszoltak váltakoznak a kásákkal. Mágneskapoccsal záródik.

Szíves pálcás - háttérvariációkkal

Ez a tászli kb. három hete készült, de fényképezni nem sikerült hamarabb. Kicsit játszottam a különböző hátterekkel, hogy abban is gyakorlatot szerezzek...

Ez elment vadászni...

Ez az achátmedálos nyaki is valahogy úgy készült, mint a mondókában.
Lányom tavaly a londoni kirándulásuk alkalmával az ottani Természettudományi Múzeum shopjában felfedezett egy achátköves kulcstartót. Megvette, hazavitte, leszerelte az ásványt a tartóról, és beszerezte a harmonizáló színű zsinórokat. A vejem megpróbálta átfúrni a követ, de megfelelő eszközök hiányában tervszinten megrekedt a művelet. A folytatás idén nyárig váratott magára, amikor a férjem kapta meg a feladatot, hogy készítse el a zsinórok átfűzéséhez a megfelelő méretű lyukat. Két unokánk kíséretében látogattunk el a budai várba a Mesterségek Ünnepére, ahol sikerült beszerezni a zsinórvégek összefogásához a fém végződéseket. Ráadásul úgy, hogy egy mázaskerámia-ékszereket áruló, nagyon kedves hölgy adta, és még pénzt sem fogadott el érte. Ha véletlenül olvassa ezt a bejegyzést, legalább láthatja, hogy mi lett belőle. Ezúton is köszönjük önzetlenségét. A mágneskapocs az én alkatrész-készletemből került ki. Tulajdonosa pedig büszkén viseli.


A következő nyakláncot még tavaly nyáron készítettem, a társait korábban már megmutattam.
Most került vissza egy fotózás erejéig.