2015. 09. 23.

Kapcsolódási pontok 3.

A gomb szóról általában egy lapos, kerek tárgy jut eszünkbe. Ha más a formája, akkor már jelzőkkel látjuk el, hogy egyértelműen meg tudjuk határozni, hogy mire is gondolunk.
Most lássuk a "jelző nélküli" változatot gyöngyös módra.
Nagy Gyöngyi népi iparművész, a szálkai országos gyöngyfűző tábor oktatója már sok éve. 2013-ban tanította meg a résztvevőknek annak a gombnak az elkészítését, aminek mintáját honlapján is elérhetővé tette - köszönet érte -, és aminek variációira mutatok most néhány példát.
Lehet egy vagy több színnel, különböző méretű kásák, esetleg kásák és csiszoltak kombinálásával, sőt emeletes kivitelben is készíteni (az extrém nagyítás miatt helyenként nagyon feltűnőek a fűzőszálak, amit általában hibának tekintünk, de ez talán most még hasznos is lehet.):
 
 
 
 
 

2015. 09. 16.

Kapcsolódási pontok 2.

A népi iparművészettel kapcsolatos állami feladatokról szóló 31/2011. (III. 17.) Korm. rendeletet már megjelenésekor érdemes volt tanulmányozni.
Ezt követően 2013-ban jelent meg a végrehajtás részletszabályait tartalmazó 12/2004. (V. 21.) számú NKÖM rendelet módosítása.
Erre alapozva készült el ugyanebben az évben a Hagyományok Háza Népi Iparművészeti Osztálya által jegyzett, az egyes szakágakra vonatkozóan felkért szakértők által megfogalmazott, "A népi iparművészeti alkotások minősítésének megújult szempontrendszere" című kiadvány, ahol a népi gyöngyékszerek záródásával kapcsolatban a következő elvárások olvashatók:
A hagyományos gyöngyékszerek esetében lehetőleg hagyományos záródási megoldások alkalmazása, sárközi gyöngygallérok esetében szalag, más gyöngy esetében  saját anyagából vagy a bolti készkapcsokat kiváltó kézi készítésű kapcsok használata kívánatos. Az alkotáshoz illő, lehetőleg hagyományos záródási megoldások alkalmazása elvárt a zsűrizendő ékszereknél.
A modern kategória vonatkozásában úgy fogalmaz a kiadvány, hogy a záródás megoldása az ékszer anyagához, méretéhez és karakteréhez illő legyen, illetve a kapocs, kötő vagy gomboló használata egyszerű legyen, ugyanakkor biztonságosan zárjon, ami "formai szempontból is megoldandó", és lehet díszítő funkciója is.
A magam részéről a fenti elvárásoknak így próbálok megfelelni:
A legegyszerűbb megoldás, amikor a nyakék alapszínével megegyező színű, nagy méretű gyöngy képezi a "gombot". Jelen esetben 10/0-ás kásákhoz 8 vagy 10 mm-es csiszolt gyöngy alkalmazásával:
Egy kicsit továbbfejlesztve ezt a megoldást a nagy gyöngy rögzítését a díszítő színből kialakítva egy mákgubó jellegű gyöngygombot képeztem:

Az is egy lehetséges megoldás hogy egy kisebb méretű - pl. 4 mm-es - gyöngyöt kásagyönggyel bevonva érjük el a kívánatosnak gondolt gombméretet:

A következő képen jól elkülönülnek a "rögzítő" és a "bevonó" kásák. Érdemes azt is megjegyezni, hogy ha gömbhöz közelítő formát szeretnénk elérni, akkor minden második sort eltérő hosszúságúra kell fűzni. Például 4 kása - 3 kása - 4 kása, esetleg 5 kása - 3 kása - 5 kása sorokkal folytatni, amíg a betétgyöngy teljes felületét befedjük:

Lehet díszíteni is, például úgy hogy a hosszabb sorokat az alapszínből, a rövidebb sorokat a díszítő színből készítjük el, így:

Ha a gallér mérete megengedi, akkor nagyobb betétgyönggyel is tudunk hasonlót készíteni. Ez előnyös lehet például akkor, ha célközönségünk a sokszor izületi problémák miatt az apró gombokkal nehezebben boldoguló korosztály:

És itt van egy példa a nagyobb méretű, díszített változatra is:

Azt mindenképpen szeretném hangsúlyozni, hogy a fenti megoldások a saját próbálkozásaim, hogy megfeleljek az előírt szempontrendszernek, és egyáltalán nem biztos, hogy azokat a zsűrizést végző szakemberek is minden esetben megfelelőnek ítélik.
(Mindenki ismeri a reklámokból: "A kockázatokról és mellékhatásokról kérdezze meg...")
A szempontrendszer teljes terjedelmében pdf formátumban letölthető a Hagyományok Háza honlapjáról.

Folytatása következik.

2015. 09. 14.

Kapcsolódási pontok 1.

Már egy ideje készültem egy bejegyzést írni a nyakbavalók záródásával kapcsolatban. Most, hogy vége a nyári szünetnek, sort is kerítek rá.

Akkor nézzük szép sorjában:

A legegyszerűbbet a hagyományos záródások közül nevezhetnénk madzagosnak is akár.
A vastagabb szálra fűzött egy- vagy többsoros nyakláncok, kalárisok esetében megoldotta a fűzőszál eldolgozását és a záródást egyaránt az a módszer, amikor a fűzőszálakból sodort vagy fonott megkötőre masnit kötve rögzítették azt a nyakon:

  
Ennél kifinomultabb képet mutat, amikor a megkötőt valamilyen szép, színében az ékszerhez illeszkedő szalagból varrjuk rá a nyakékünkre:


A megkötőket a XX. század elején kezdték felváltani a különböző saját készítésű, majd "bolti" kapcsok.  Ezek közül a mai gyakorlatban szinte már hagyományosnak számít az ún. delfinkapocs:


A mindennapos viselet során talán esetenként kevésbé biztonságos tartást adó, azonban - a kisgyermekekkel rendszeresen kapcsolatba kerülő ékszerkedvelők a megmondhatói - sokszor a gyöngyök megmentői lehetnek a mágneskapcsok:

 

Igaz, a hagyományos, népi gyöngyök esetében ez semmiképpen sem tartozik az ajánlott kategóriába.

A modern ékszerek esetében viszont nyugodtan alkalmazhatjuk. Például gyöngyhurokkal vagy akár szerelőpálcával a munkánkhoz erősítve:






Ez utóbbi megoldást akkor célszerű alkalmazni például, amikor egy gyöngyhurka végét ún. gyöngykupakkal fejezzük be. A szerelőpálca (és a ráfűzött egy vagy több nagyobb gyöngy) biztonságosan a helyén tartja a gyöngykupakot is.


Folytatása következik...