Még egy hímzett háló. Az előző kerek, gallérszerű után vágytam egy hasonlóra. Az alapja (telt lila kásákból) az a vé-alakúnyakék, aminek a mintája itt található. A rácsozat ellentétes sarkai közötti hímzett dísz rajta átlátszó lila kásákból és sötétebb lila 4 mm-es csiszoltakból áll. A színét nem igazán sikerült visszaadni, de majd alkalmasabb fényviszonyok között újra megpróbálom lefényképezni.
Tegnap volt a Víz Világnapja. Megünneplését az 1992. évi Rio de Janeiro-i környezetvédelmi konferencián kezdeményezték.Ennek hatására 1992-ben az ENSZ 47. közgyűlésén március 22-ét a Víz Világnapjának nyilvánították és 1994. óta világszerte próbálják felhívni a figyelmet vízkészletünk fontosságára.Az idei év mottója a "Víz és Élelmiszer-biztonság".
A mai minta csak részben kapcsolódik ehhez. Mit gondoltok, egy egész medencényi aranyhal teljesíteni tudja azt a kívánságot, hogy Földünk vízkészletei ne szennyeződjenek el, és biztonságot nyújtsanak a következő nemzedékeknek is? Talán azért az sem árt, ha magunk is megpróbálunk gondoskodni róla...
A minta egy Sees Beyond's Beaded Creations ötlet alapján készült. Köszönet az inspirációért.
Ez már a harmadik a sorban. Sokan kérték a mintáját. Itt látható egy jó kis animált ábra az alaphoz. A kék és a sárga-narancs-piros-bordó változathoz én is ezt használtam (köszönet érte Януська-nak), kiegészítve a merevítő "béléssel", amit már magam találtam ki hozzá.
Az újabb változatot (10/0-ás fekete rács, ezüst közepű lila virágokkal) megbolondítottam azzal, hogy a virágocskákat "felülhímeztem" rézsútos irányban ezüst és bronz 11/0-ás kásákkal. Mivel egy körben három virágocska van, kettőnél ezüsttel, egynél bronzzal mentem végig, ez eredményezi a spirál irányban futó díszítést.
Remélem, a nagyításon elég jól látszik, amiről írtam, és aki szeretné el tudja készíteni magának. Sőt ha valaki még tovább fejlesztené az alapötletet, örülnék, ha megmutatná a végeredményt...
A "Rímhányó", Romhányi József elévülhetetlen érdemeket szerzett a népszerű rajzfilmek szövegének szerzőjeként. Az élet fonák helyzeteiben mindig meg tudta látni a humorosat, és hangot is adva ennek már át is lendített bennünket bosszankodásból nevetésbe. Állatverseivel is remekelt. Egyik kedvencem a Szamárfül című kötetből :
A bölcs bagoly
A tudós bagolyné tojt egy kis utódot, de az nem lett okos, sőt inkább ütődött. Atyja, a nagyhírű egyetemi dékán sokat bosszankodott lüke ivadékán. Hasztalan unszolta: - Magolj, fiam, bagoly! Hiába korholta, intette, kölkét ez csak untatta. Utálta az egyetemet, órák alatt legyet evett. Nem csoda hát, hogy a halálmadár-vizsgán csak ücsörgött és pislogott pislán. - Huss! Rivallt rá az elnök-akadémikus. - Szálljon egy házra, és borítsa gyászba! - Jó! - mondta a buta bagoly, holott azt sem tudta, miből lesz a halott. Rászállott a legelső viskóra, és ott csücsült bóbiskolva. Jobbat nem talál, ki mindent végigpásztáz, mert ez volt a temetői gyászház. Így lett a nagyerdő legostobább baglya a Huhogányos Akadémia tagja.
Ezek a kis bagolybabák, persze, okosak, ügyesek érdeklődők, és még elég idő van rá, hogy valaki megfűzze a velük díszített karkötőt kabalának a vizsgaidőszak kezdetéig...
Mikor először megláttam az első, Pencio Ecro-ja alapján készített nyakláncot egy blogban (már nem is tudom, hogy kinél), azonnal eldöntöttem, hogy én is szeretnék egyet. Nézegettem, rajzolgattam, és hozzáfogtam, hogy megfűzzem. Persze korántsem lett olyan szép, mint az eredeti, hiszen a felhasznált gyöngyöknek sem a formája, sem a mérete nem egyezik vele, sőt a minta is legfeljebb csak hajaz rá, de én nagyon örültem a saját verziómnak.
Időközben aztán volt szerencsém megcsodálni az eredetit is, sőt az alkotó közzétette hozzá a mintát is. Majd legközelebb az alapján fogom megfűzni...
Gyerekkorom egyik kedvenc időtöltése volt a csigaházgyűjtés. Képesek voltunk órákon át válogatni és csodálni a homokos vízparton talált, lakójukat vesztett mészvázakat. Micsoda boldogság volt, ha valamelyikünk egy-egy különleges példányra lelt. Úgy tűnik, nem múlt el nyomtalanul az a sok, napsütötte nyári délután, amit a Duna partján lengedező, hűsítő szellőt élvezve játszottunk végig a környékbeli gyerekekkel szüleink óvó tekintetétől követve...
Nemesházi Valéria vagyok. Gyöngyfűző.
2009-ben kezdődött, mivel csodáltam a gyöngyből fűzött ékszereket, szerettem volna kipróbálni, hogy mit is lehet készíteni így.
Régebbi munkáimat itt láthatod, az újabbakat a Nemesházi Gyöngymanufaktúra oldalon. (lásd a linkeket itt alul)
"Az embernek ahhoz, hogy boldog legyen, két dolgot kell tennie: először hinnie kell, hogy van az életének értelme. Másodszor meg kell találnia, hogy mi az." Lev Tolsztoj
.
„Kultúrát nem lehet örökölni. Az elődök kultúrája egykettőre elpárolog, ha minden nemzedék meg nem szerzi magának” Kodály Zoltán
.
"A hagyomány formái változhatnak, de lényege ugyanaz marad, amíg él a nép, amelynek lelkét kifejezi. S eljön az idő, amikor a művelt réteg a néptől átvett hagyományt új, művészi formába öntve újra átadhatja a nemzeti közösségnek, a nemzetté vált népnek." Bartók Béla
Életszabály
Ha egy szép élet vágyát őrzöd, a múlttal nem szabad törődnöd, s mindig úgy tégy ha veszteség ér, minthogyha újjászülten élnél;
Mit akar?- kérdd meg minden naptól, és minden nap felel majd akkor;
Tetteidnek tudjál örülni, más tetteit tudd megbecsülni; főként ne gyűlölj egy embert se, s a többit hagyd az Úristenre.
Johann Wolfgang Goethe (Eörsi István fordítása)
Hiszek...
"Hiszek a rózsaszín világban. Hiszem, hogy a nevetés a legjobb fogyókúra. [...] Hiszek abban, hogy erősnek kell maradni akkor is, ha minden összedőlni látszik. Hiszem, hogy a boldog lányok a legszebb lányok. Hiszem, hogy holnap új nap virrad. Hiszek a csodákban..."