Kagylógyöngyös medál RAW-hurkán

Vágytam valami bordóra, lehetőleg hosszan lelógó medállal. A kagylógyöngy egyszer már bevált medál közepének, a "keretet" csak úgy találomra fűzögettem rá, a RAW-hurka viszont teljesen új tapasztalat volt.

Sajnos nagy méretű nyakam csak ebben a színben van. Igen, én is látom, hogy nem ideális háttér a bordóhoz, szóval kéretik csak csendesen szidni érte, de ezen legalább látszik a hossza...

Őszbe csavarodva

Vagy inkább egy ősz becsavarodva?

A medál alapjául szolgáló napocskás üvegkavicsot már vagy két éve őrizgettem. A barna teklák alapozták meg végül az ötletet, hogy mit is kezdjek vele.

Kerek is lapos is...

 Nagymamám sokszor megviccelt találós kérdéseivel. Az egyik kedvencem így hangzott:
"Kerek is, lapos is, irgalmatlan magos is. Mi az?"*
Ez jutott most eszembe. Igaz, a medál nem most készült, hanem még a tavaszi szünetben, amit két kisiskolás unokámmal töltöttem, és csak nagyon kevés gyöngy volt nálam, de akkor idő hiányában a befejezés elmaradt.

 

*Megfejtés: az aszalt füge - kizárólag arra az esetre, ha véletlenül volna valaki, aki nem ismerte  :-))

Leesett a tantusz!

Tulajdonképpen bármit be lehet gyöngyözni. Akár egy régi, ütött-kopott telefonérmét is.
 

Medál vérkő kabosonból

Már régen várakozott a befoglalásra a vérkő kabosonom. Főként békazöld csiszoltakkal és piramisokkal, meg hársvirág színű kásákkal kiegészítve lényegült át medállá. A lánca hat szemes csavart hering-hurka. A kivitelezése messze nem lett tökéletes, de a színei már a tavaszt hívogatják. Remélem, már nem kell sokáig várni rá...

Esőerdei hangulat

Az ásványbörzén beszerzett négy kaboson közül a második, az amazonit került sorra. A mérete ugyanakkora, mint a mézkvarcé. A befoglalás utáni mérete is elég hasonló, de sokkal karcsúbb láncot kapott. Fényképezni azonban nem hagyja magát, igazából kevésbé kékes, mint ahogy a képeken látszik.

Gréta itt, ott és most már emitt is

Noyka Grétáját csodáltam valamelyik nap. Az ő közvetítésével jutottam el Kriszta útmutatásához, és részletfotóihoz. Úgy döntöttem, hogy kipróbálom. Tényleg nagyon jó kis minta, és Kriszta leírása alapján rövid idő alatt sikerült megfűzni.
Köszönöm Krisztának a mintát, Noykának a közvetítést.

Fanfan-fan lettem

Berjo sorsolt szeptember elején egy Fanfan medált. Itt lehet megnézni. Nagyon szép, de csak egyvalaki nyerhette meg. A többieknek pedig vigaszdíjként közzétette a mintát. Ezúton is szeretném megköszönni.
Gondoltam, megpróbálkozom vele. (Ugye, mondanom sem kell, hogy az a bizonyos film nekem is az egyik kedvencem volt.) Persze, pont ugyanúgy lemásolni nem volna sok értelme. Mégiscsak izgalmasabb, ha az ember lánya tesz hozzá valamit a saját egyéniségéből is.
Végül négy módosított változatot készítettem el eddig, de valószínű, hogy lesz még folytatás.

Ez az első, itt a gyöngyök mérete megegyezik az eredetivel, de a középső csiszoltakat matt gömbökre cseréltem, a közepére is fűztem egy teklát kásákkal "körítve", a szélén körbe még egy sor kása került, és a díszítést is megváltoztattam egy kicsit.





Az óarany közepűnél a mintát nem módosítottam, teljesen Berjo útmutatása szerint fűztem, épp csak a teklák helyett is csiszoltakat tettem hozzá, és a 15/0-ás gyöngyök helyett használtam 11/0-ásakat. (A fülbevaló eredetileg egy másik medálhoz készült, de a színe ehhez is illik.)



Na, itt már kezdtem elengedni a fantáziámat. A középső gyöngyöket nagy méretű csiszolt cseppekre cseréltem. Ennek megfelelően a teklák 8 mm-esek, a kisebb csiszoltak 5 mm-esek és a kásák 8/0-ás méretűek. A közepe szépen kiemelkedik a síkból.






Az eddig elkészült utolsó változatnál pedig az öt helyett hatszor ismétlődik körben a minta. A középső csiszolt cseppek és a teklák ugyanakkorák, mit a pirosnál, a csiszoltak 6 mm-esek, a kásák pedig 9/0-ásak. Ja, és a cseppeket befordítottam a hátoldal felé.






És itt az egész kollekció egyben. Már csak hangulatomtól és az aktuális öltözékemtől függően cserélgetni kell őket...

Ez elment vadászni...

Ez az achátmedálos nyaki is valahogy úgy készült, mint a mondókában.
Lányom tavaly a londoni kirándulásuk alkalmával az ottani Természettudományi Múzeum shopjában felfedezett egy achátköves kulcstartót. Megvette, hazavitte, leszerelte az ásványt a tartóról, és beszerezte a harmonizáló színű zsinórokat. A vejem megpróbálta átfúrni a követ, de megfelelő eszközök hiányában tervszinten megrekedt a művelet. A folytatás idén nyárig váratott magára, amikor a férjem kapta meg a feladatot, hogy készítse el a zsinórok átfűzéséhez a megfelelő méretű lyukat. Két unokánk kíséretében látogattunk el a budai várba a Mesterségek Ünnepére, ahol sikerült beszerezni a zsinórvégek összefogásához a fém végződéseket. Ráadásul úgy, hogy egy mázaskerámia-ékszereket áruló, nagyon kedves hölgy adta, és még pénzt sem fogadott el érte. Ha véletlenül olvassa ezt a bejegyzést, legalább láthatja, hogy mi lett belőle. Ezúton is köszönjük önzetlenségét. A mágneskapocs az én alkatrész-készletemből került ki. Tulajdonosa pedig büszkén viseli.


A következő nyakláncot még tavaly nyáron készítettem, a társait korábban már megmutattam.
Most került vissza egy fotózás erejéig.

Volt egy adósságom

A nagymamám brossából készült medálhoz már régen szerettem volna egy új láncot fűzni, ami jobban illik hozzá, mint az első. Az túl vékony, és rövid volt egy ekkora függőhöz. Most végre sikerült befejezni - négyszemes herringbone stich, a medálhoz is használt, borostyánsárga 8/0-ás kásából. A fényképezés viszont nem akart sikerülni most sem. Vagy a megfelelő szöget nem sikerült eltalálnom, hogy ne torzuljon a portré, vagy tükröződött. A színekről meg ne is beszéljünk...

Lady Levendula

Még mindig az áprilisi ásványbörzén beszerzett gyöngyház lapkák adják az alapot. A fényképen kékebbnek látszik, mint a valóságban, igazából ennél lilább...

Kiegészítés

Gyors kiegészítés - hajcsatok és szemüveglánc - a tegnapelőtti szetthez. Rájöttem, hogy a medál hátoldalát sem mutattam meg, így azt is pótolom. A színek most jobban közelítenek a valóságoshoz, pedig már erősen lemenőben volt a nap, mikor fényképeztem. Ki érti ezt? Mert én biztos, hogy nem...