Két hét - két cakkos gyöngy

Az elmúlt két hétben viszonylag kevés időm volt, többnyire csak a homlokom gyöngyözött...
Amit sikerült alkotni, az egy somogyi cakkos szíves mintával,


és egy zengővárkonyi cakkos rojtos.


Krisztina szokása szerint nagy türelemmel viselte és válaszolta meg a kérdéseimet, pedig volt belőlük bőven mindkét mintával kapcsolatban.

Ez elment vadászni... - anyáknapi változatban

Ki ne ismerné a címbeli ujjszámolgató gyerekmondókát?
Mi egy kicsit átalakítottuk anyák napja alkalmából:

Barnabás (<10) fűzött egy karkötőt.
Bence (<7) alkotott egy nyakláncot.


Bálint (<4) készített egy pár fülbevalót.

Az összecsomagolt garnitúrát Berci (1,5<) kapta a kezébe, hogy átadhassa.

Az anyukájuk, a középső lányom, pedig nagyon örült, mikor sikerült épségben megkapnia a fiai anyáknapi ajándékát.

Szürke kriza

Végre elkészült az első igazi krizám.

Szürke áttetsző az alap, telt fekete, hematit és ezüst közepű kristály a minta benne.

Szupper Krisztina útmutatása nélkül, csak a könyvre hagyatkozva biztosan más eredményre jutottam volna, de a mesterfogásokat manapság is csak egy-egy terület szakértőitől lehet ellesni.

A következő képet csak azért hagytam meg kivágás nélkül, hogy látsszon, nem a kép fekete-fehér, hanem maga az ékszer...

Kis kriza

Még tavaly nyáron a szálkai táborban mutatta meg Decsi-Kiss Marcsi Olena Fedorcsuk Ukrán népi gyöngyékszerek című könyvét. Egy kedves kolléganőm segítségével idén januárban sikerült megvásárolni. Igaz, hogy az ukrán szöveget még némi orosz nyelvismerettel sem mindig tudtam kisilabizálni, de a könyv mintarajzai magukért beszélnek. Persze, a kiadó webáruházában is beszerezhető... Nagyon szép kiadvány. Amióta csak először volt alkalmam végiglapozni, vágytam rá, hogy fűzzek egy kriza-változatot.

Végül az első darabom nem a könyv alapján készült, hanem Szupper Krisztina útmutatásával fűztem meg. Kevésbé széles és színes, mint a hagyományosak, viszont alkalmas akár a napi viseletre is.

Saraguro - "llano"

A "llano" a legegyszerűbb saraguro minta. Messziről kicsit hasonlít a sárközi csipkéhez, csak sokkal színesebb.
Ezt leírás és rajz nélkül fűztem, csak a képekre, és a többi mintánál tanult technikai ismeretekre hagyatkozva. Szélessége 27 cm, és több mint 33 dkg nehéz, így nem valószínű, hogy a hétköznapi viseletem része lesz.

Aki igazán szép darabokat akar látni, az nézze meg ezt, ezt, ezt és ezt.

Szóval, van még hova fejlődnöm...

Egy kis olvasnivaló - nem csak gyöngyökről

Biztosan sokan ismerik, ismeritek Malonyay Dezső A magyar nép művészete című ötkötetes művét.


Magam is régen el szeretném olvasni. Ezért nagyon megörültem, amikor a Magya Elektronikus Könyvtár honlapján felfedeztem. Ráadásul két formátumban is.
A html-nek az az előnye, hogy a képek rákattintással felnagyíthatók, a pdf változatot pedig e-könyvolvasón magammal is vihetem, és így a napi tömegközlekedés "holtidejében" is olvashatom.
Természetesen érdemes a könyvtár főoldaláról indulva is kalandozni, hiszen szinte minden nap kerül fel valami izgalmas újdonság.

Ha már úgyis ilyen komolyra sikeredett ez a bejegyzés, azt is megemlítem, hogy a Magyar Közlöny 2011. évi 28. számában kihirdették a népi iparművészettel kapcsolatos állami feladatokról szóló 31/2011. (III. 17.) Korm. rendeletet. Ha valaki kíváncsi az azonos című, 2004-ben kiadott jogszabályt felváltó új szabályozásra, ezt a közlönyszámot (pdf formátumban) letöltve, mindjárt a második oldalon olvashatja. Talán nem csak a jogászok számára érdekes...

Tavaszváró apróságok

Az utóbbi időben kicsit elvontak az élet más területei a gyöngyöktől, meg a blogoktól. Azért teljesen nem hagytam magam...
Ildi barátnőm, akivel már az általános iskola padjait is együtt koptattuk, még az ősszel kérte, hogy fűzzek neki valami egyszerű, nem túl széles, fekete-zöld nyakéket. Sokáig nem jött az ihlet, de végre elkészült egy aszimmetrikus, díszített gyöngyszalag formájában, amiről úgy gondolom, hogy illik az egyéniségéhez és megfelel annak, amit elképzelt. Az inspiráció innen jött, természetesen, szokás szerint, kicsit átvariáltam.


Amíg én Ildi nyakláncán ügyködtem, 6 és fél éves Bence unokám, akinek sürgős "nagymamázhatnékja" támadt ezen a hétvégén, nekem alkotott egy igazi tavaszváró memória karkötőt.

Mesedélután és még egy saraguro gyöngygallér

Tavaly májusban Diane Fitzgerald honlapján közzétett írásai között találtam egy nagyon érdekes cikket, melyet a brit Gyöngytársaság Hírlevelébe írt. Ennek nyomán keresgéltem tovább, és jutottam el a Jim és Linda Belote (a University of Minnesota, Duluth korábbi professzorai) által létrehozott honlapra, ahol gyönyörű gyöngymunkákat láttam. Feltűnt a képeken, hogy hasonlóan a mi sárközi gyöngyeinkhez, vízszintes irányban haladva fűzik őket. Ekkor már módszeresen gyűjtöttem a további információkat azokról az asszonyokról és népükről, akik ezeket a csodákat alkotják.

Ecuadorban élnek, a Saraguro völgyben, egy manapság közel 30 000 főt számláló népcsoport tagjai. Máig napi szinten használják jellegzetes viseletüket.
Mint megtudtam, mintegy száz éve telepedtek meg azon a környéken, és mindössze 60-70 éve kezdtek el piros, kék, sárga és fehér 10/0-ás cseh gyöngyökből nyakékeket készíteni, amelyeket, főként eleinte, saját használatra fűztek. Egyes gyöngygallérok akár a 30 cm-es szélességet is elérték, és viselőjüknek egész vállát, sőt a karja felső részét is befedték.
Az 1980-as évek elejétől jelentek meg gyöngymunkáik a kézműves népművészeti termékek piacán. Eleinte csak a környékbeli településeken (Otavalo, Cañar) értékesítették, majd egyre távolabb jutott hírnevük, és váltak elérhetővé alkotásaik. Silvia Gonzalez, aki maga is saraguro őslakosként látta meg a napvilágot, "Los Inkas Nativo" néven céget és internetes kereskedést is létrehozott, ahol bárki megvásárolhatja ezeket a gyönyörű darabokat.

A minták a kezdetektől folyamatosan alakulnak, illetve a használt színek köre is egyre bővül. Nem készítettek mintarajzokat és leírásokat, de ha valamelyikük kitalált egy új mintát, szívesen megmutatta másoknak is, és büszke volt rá, ha valaki utánozta azt. Ebben is hasonlítanak a sárközi gyöngyfűzőkre.

Most már egyes helyeken, főként fizetős, jogvédett formában, hozzáférhetők leírások a legjellegzetesebb mintáikról (például itt Chris Prussingtól). Tavaly december végén sikerült néhányat megvenni, melyek közül most lettem készen a másodikkal.
Ez a "Rectas" nevű mintával készült gyöngygallér sokszínű változata. Természetesen az elkészítése során a magyar gyöngyös lelkem is belefűződött: a kezdő gyöngyszalagot az ún. "saraguro S" helyett a sárközi gyöngyöknél használttal helyettesítettem. (A múlt héten mutatott "paralelos" mintánál a befejező sort "magyarítottam".)


A hagyományoknak megfelelően telt gyöngyökkel fűztem. A gyöngylétra minden sorban más-más színű (sajnos ez a fényképeken nem túl jól látszik), az összekötő gyöngyök feketék.

Remélem, nem volt unalmas a mesedélután. Örülök, ha ezzel a szerény ismertetéssel hozzájárulhatok a saraguro asszonyok és gyöngymunkáik hírnevének továbbterjesztéséhez.

Amikor a párhuzamosok nem a végtelenben találkoznak

"Paralelos" saraguro gyöngygallér (minta: Chris Prussing). Nem vagyok vele elégedett, de szerencsére semmi akadálya az újabb próbálkozásnak.
A hozzá tartozó mesét majd máskor, mert most mennem kell...

Kettő az egyben (2 in 1)

Mármint egy mindkét oldalán viselhető sárközi keresztbefűzött gyöngy...

Sárközi csavarintós

A sárközi alapszínek közül a zöldet eddig csak díszítésként használtam.
Most ez lett a fő árnyalat - igaz, olyan sötétzöldet sikerült választani, hogy szinte feketének látszik, amikor nem éri közvetlen sugárzó fény. A választó szemek bronz csiszolt kásák.
A minta apró trükkjeire ismét Szupper Krisztina tanított.

Búcsú Maritinától

Halála nagy veszteség közeli barátainak és távoli csodálóinak egyaránt.
Hasta siempre, Maritina!

Sárközi keresztbefűzött

Azt mondják, az ember a hibáiból tanul a legtöbbet. Valószínű, hogy valamit nagyon jól meg akartam tanulni, mert ennél a nyakéknél volt olyan hibám, amit az észlelés-lebontás-újrafűzés során ismételten elkövettem, így a kör újraindult, de szerencsére harmadszorra már sikerült jól megcsinálni.
Köszönet Szupper Krisztinának, hogy megismertetett a keresztbefűzött gyöngyök különböző változataival, és türelmesen vezetett át a kezdeti lépések buktatóin.
A műfény melletti fényképezéssel még mindig hadilábon állok, ahogy az látható, de bízom benne, hogy ebben is sikerül majd előbbre jutnom.

Sárközi nyakbavető

Termetes darab lett. A külső átmérője 50 cm. Nem adta könnyen magát, többször kellett bontanom, de végül csak elkészült. A fényképezés se ment ma igazán jól, se vakuval, se anélkül nem akart sikerülni, de azért megmutatom...

Békés karácsonyi gyöngyözés

Ismét adódott egy kiváló alkalom a családi gyöngyfűzésre a békés, csendes karácsonyi ünnepnapok alatt. Tulajdonképpen csak ujjgyakorlatnak szántam ezt a kék-fehér tászlit.

Ezalatt a legidősebb lányom egy elegáns, fekete cakkos nyakpántot fűzött.

Majd - ha már így belejött - ugyanazt montanakékkel és fehér teklákkal.

A közös fotózásba már a fiúk is beleszóltak - a "művészi hatás" érdekében egy kisautó - a mami Naranjitojának zöld kistesója - is odakerült a képre, ha már a nyakpántok tulajdonosa is ilyennel jár.

Közben az elegáns fekete hatására én is kedvet kaptam egy tászli előadására a pikk dáma modorában.

A fekete szívek felkeltették a legkisebb lányom érdeklődését is, aki egy kristály-fekete kombinációt álmodott meg magának.

Jeges kék varázslat csillagfényes téli éjszakán

Még mindig nagyon élénken emlékszem annak az éjszakának a színeire. Pedig az azóta eltelt több mint negyven év történései már bőven elhomályosíthatták volna. Fogvacogtató hideg volt, de nem volt mit tenni, ki kellett menni a szabadba. Jégbe fagyott faágakat a meleg szobában nem lehet fényképezni. Még fekete-fehér filmet használtunk, a digitális technikáról talán csak a nagyon merész képzelőerővel megáldott tudósok mertek álmodni.
Arra pedig külön büszke voltam, hogy apukám megígérte, hogy megtanít az éjszakai fényképezés fortélyaira, így hiába riogatott anyukám, hogy teljesen át fogok fagyni, menni akartam. Meleg ruhába bújtunk, és nekivágtunk.
Aznap ónos eső esett, és mindent jég borított. Ahogy kicsit csúszkálva ballagtunk a kihalt utcán, keresve a megfelelő helyet a fényképezéshez, felnéztem az égboltra, és tátva maradt a szám. Bársonyos sötétkék búra borult ránk. Ma montanakéknek nevezném. Még a csillagok is kéken ragyogtak, jeges világoskéken. Akkor még a városban sem volt akkora a fényszennyezés, mint manapság, tisztán kivehetők voltak a téli égbolt csillagképei. A faágak jégpáncélja a higanygőzlámpák fényét ezüstös-kékes árnyalattal tükrözte vissza.
Most, amikor a montanakék alapszínhez az ezüstközepű világos kékeket választottam, újra eszembe jutott az a régi-régi, varázslatos este és beleborzongtam. Érezni véltem a fagyos szél fuvallatát, és hallani apukám csendes dörmögését, ahogy a fényviszonyokról, blendéről és zársebességről magyaráz...

Még mindig lila...

Ez a gyöngygallér-minta számos blogban feltűnt már, többek között Jutkánál is. Útmutató ábrát nem sikerült találnom róla, így a különböző képek felhasználásával rajzoltam meg, talán nem is pont úgy, ahogy azt eredetileg kellett volna. Most matt lilával és halvány arannyal fűztem meg, de tervezem más színösszeállításban is.