Mesedélután és még egy saraguro gyöngygallér

Tavaly májusban Diane Fitzgerald honlapján közzétett írásai között találtam egy nagyon érdekes cikket, melyet a brit Gyöngytársaság Hírlevelébe írt. Ennek nyomán keresgéltem tovább, és jutottam el a Jim és Linda Belote (a University of Minnesota, Duluth korábbi professzorai) által létrehozott honlapra, ahol gyönyörű gyöngymunkákat láttam. Feltűnt a képeken, hogy hasonlóan a mi sárközi gyöngyeinkhez, vízszintes irányban haladva fűzik őket. Ekkor már módszeresen gyűjtöttem a további információkat azokról az asszonyokról és népükről, akik ezeket a csodákat alkotják.

Ecuadorban élnek, a Saraguro völgyben, egy manapság közel 30 000 főt számláló népcsoport tagjai. Máig napi szinten használják jellegzetes viseletüket.
Mint megtudtam, mintegy száz éve telepedtek meg azon a környéken, és mindössze 60-70 éve kezdtek el piros, kék, sárga és fehér 10/0-ás cseh gyöngyökből nyakékeket készíteni, amelyeket, főként eleinte, saját használatra fűztek. Egyes gyöngygallérok akár a 30 cm-es szélességet is elérték, és viselőjüknek egész vállát, sőt a karja felső részét is befedték.
Az 1980-as évek elejétől jelentek meg gyöngymunkáik a kézműves népművészeti termékek piacán. Eleinte csak a környékbeli településeken (Otavalo, Cañar) értékesítették, majd egyre távolabb jutott hírnevük, és váltak elérhetővé alkotásaik. Silvia Gonzalez, aki maga is saraguro őslakosként látta meg a napvilágot, "Los Inkas Nativo" néven céget és internetes kereskedést is létrehozott, ahol bárki megvásárolhatja ezeket a gyönyörű darabokat.

A minták a kezdetektől folyamatosan alakulnak, illetve a használt színek köre is egyre bővül. Nem készítettek mintarajzokat és leírásokat, de ha valamelyikük kitalált egy új mintát, szívesen megmutatta másoknak is, és büszke volt rá, ha valaki utánozta azt. Ebben is hasonlítanak a sárközi gyöngyfűzőkre.

Most már egyes helyeken, főként fizetős, jogvédett formában, hozzáférhetők leírások a legjellegzetesebb mintáikról (például itt Chris Prussingtól). Tavaly december végén sikerült néhányat megvenni, melyek közül most lettem készen a másodikkal.
Ez a "Rectas" nevű mintával készült gyöngygallér sokszínű változata. Természetesen az elkészítése során a magyar gyöngyös lelkem is belefűződött: a kezdő gyöngyszalagot az ún. "saraguro S" helyett a sárközi gyöngyöknél használttal helyettesítettem. (A múlt héten mutatott "paralelos" mintánál a befejező sort "magyarítottam".)


A hagyományoknak megfelelően telt gyöngyökkel fűztem. A gyöngylétra minden sorban más-más színű (sajnos ez a fényképeken nem túl jól látszik), az összekötő gyöngyök feketék.

Remélem, nem volt unalmas a mesedélután. Örülök, ha ezzel a szerény ismertetéssel hozzájárulhatok a saraguro asszonyok és gyöngymunkáik hírnevének továbbterjesztéséhez.

Amikor a párhuzamosok nem a végtelenben találkoznak

"Paralelos" saraguro gyöngygallér (minta: Chris Prussing). Nem vagyok vele elégedett, de szerencsére semmi akadálya az újabb próbálkozásnak.
A hozzá tartozó mesét majd máskor, mert most mennem kell...

Kettő az egyben (2 in 1)

Mármint egy mindkét oldalán viselhető sárközi keresztbefűzött gyöngy...

Sárközi csavarintós

A sárközi alapszínek közül a zöldet eddig csak díszítésként használtam.
Most ez lett a fő árnyalat - igaz, olyan sötétzöldet sikerült választani, hogy szinte feketének látszik, amikor nem éri közvetlen sugárzó fény. A választó szemek bronz csiszolt kásák.
A minta apró trükkjeire ismét Szupper Krisztina tanított.

Búcsú Maritinától

Halála nagy veszteség közeli barátainak és távoli csodálóinak egyaránt.
Hasta siempre, Maritina!

Sárközi keresztbefűzött

Azt mondják, az ember a hibáiból tanul a legtöbbet. Valószínű, hogy valamit nagyon jól meg akartam tanulni, mert ennél a nyakéknél volt olyan hibám, amit az észlelés-lebontás-újrafűzés során ismételten elkövettem, így a kör újraindult, de szerencsére harmadszorra már sikerült jól megcsinálni.
Köszönet Szupper Krisztinának, hogy megismertetett a keresztbefűzött gyöngyök különböző változataival, és türelmesen vezetett át a kezdeti lépések buktatóin.
A műfény melletti fényképezéssel még mindig hadilábon állok, ahogy az látható, de bízom benne, hogy ebben is sikerül majd előbbre jutnom.

Sárközi nyakbavető

Termetes darab lett. A külső átmérője 50 cm. Nem adta könnyen magát, többször kellett bontanom, de végül csak elkészült. A fényképezés se ment ma igazán jól, se vakuval, se anélkül nem akart sikerülni, de azért megmutatom...

Békés karácsonyi gyöngyözés

Ismét adódott egy kiváló alkalom a családi gyöngyfűzésre a békés, csendes karácsonyi ünnepnapok alatt. Tulajdonképpen csak ujjgyakorlatnak szántam ezt a kék-fehér tászlit.

Ezalatt a legidősebb lányom egy elegáns, fekete cakkos nyakpántot fűzött.

Majd - ha már így belejött - ugyanazt montanakékkel és fehér teklákkal.

A közös fotózásba már a fiúk is beleszóltak - a "művészi hatás" érdekében egy kisautó - a mami Naranjitojának zöld kistesója - is odakerült a képre, ha már a nyakpántok tulajdonosa is ilyennel jár.

Közben az elegáns fekete hatására én is kedvet kaptam egy tászli előadására a pikk dáma modorában.

A fekete szívek felkeltették a legkisebb lányom érdeklődését is, aki egy kristály-fekete kombinációt álmodott meg magának.

Jeges kék varázslat csillagfényes téli éjszakán

Még mindig nagyon élénken emlékszem annak az éjszakának a színeire. Pedig az azóta eltelt több mint negyven év történései már bőven elhomályosíthatták volna. Fogvacogtató hideg volt, de nem volt mit tenni, ki kellett menni a szabadba. Jégbe fagyott faágakat a meleg szobában nem lehet fényképezni. Még fekete-fehér filmet használtunk, a digitális technikáról talán csak a nagyon merész képzelőerővel megáldott tudósok mertek álmodni.
Arra pedig külön büszke voltam, hogy apukám megígérte, hogy megtanít az éjszakai fényképezés fortélyaira, így hiába riogatott anyukám, hogy teljesen át fogok fagyni, menni akartam. Meleg ruhába bújtunk, és nekivágtunk.
Aznap ónos eső esett, és mindent jég borított. Ahogy kicsit csúszkálva ballagtunk a kihalt utcán, keresve a megfelelő helyet a fényképezéshez, felnéztem az égboltra, és tátva maradt a szám. Bársonyos sötétkék búra borult ránk. Ma montanakéknek nevezném. Még a csillagok is kéken ragyogtak, jeges világoskéken. Akkor még a városban sem volt akkora a fényszennyezés, mint manapság, tisztán kivehetők voltak a téli égbolt csillagképei. A faágak jégpáncélja a higanygőzlámpák fényét ezüstös-kékes árnyalattal tükrözte vissza.
Most, amikor a montanakék alapszínhez az ezüstközepű világos kékeket választottam, újra eszembe jutott az a régi-régi, varázslatos este és beleborzongtam. Érezni véltem a fagyos szél fuvallatát, és hallani apukám csendes dörmögését, ahogy a fényviszonyokról, blendéről és zársebességről magyaráz...

Még mindig lila...

Ez a gyöngygallér-minta számos blogban feltűnt már, többek között Jutkánál is. Útmutató ábrát nem sikerült találnom róla, így a különböző képek felhasználásával rajzoltam meg, talán nem is pont úgy, ahogy azt eredetileg kellett volna. Most matt lilával és halvány arannyal fűztem meg, de tervezem más színösszeállításban is.

Orgona novemberben?

Ezekbe a matt lila kásákba még augusztusban Szálkán szerettem bele. Azt is rögtön tudtam, hogy ezüst közepű lilával fogom kombinálni, csak azt nem, hogy mi lesz belőlük.
Amikor Magyar Gabinál a napokban megláttam egy hasonló gallért, eszembe jutott, hogy ezt a mintát már milyen régóta meg akartam fűzni. Még mintagyűjtő internetes barangolásaim elején találtam rá először valahol, de akkor még nem voltam elég gyakorlott, hogy a forrást is feljegyezzem, de végül nem is volt rá szükség, mert Gabi a mintarajzot is közzétette, amiért nagyon hálás vagyok.
Sajnos a fényviszonyok még így késő délelőtt sem igazán megfelelőek, így a színét nem adják vissza a képek, de majd napos időben újra próbálkozom a fotózással.

Csak befonom a hajam, és már indulok is...

A nyakláncomat már úgyis befontam.

Tulajdonképpen egy igazán nagy fába vágtam a fejszémet, amivel már egy hete küzdök, de még félig sincsen készen (idővel majd azt is megmutatom).
Ebben a helyzetben nagy szükségem volt valami gyors sikerélményre, ennek a késztetésnek lett az eredménye ez a teklás szett. Az inspiráló darabot egy szeptemberi blogbejegyzésben láttam, de akárhogy igyekszem, nem tudom felidézni, hogy hol.
Kérem, aki rájön a rejtvény megfejtésére, írja meg, hogy meg tudjam adni a forrást. Előre is köszönöm a segítséget.






2010. november 12.:
Csak nem hagyott nyugodni a dolog, és addig keresgettem, amíg megtaláltam. Teszugi blogjában láttam az alapötletet. Köszönöm szépen.

Diagonálcsíkos - fekete-zöld

Sokadszor, de ugyanolyan lelkesedéssel és élvezettel elkészítve...

Szíves-pálcás új verzió

Néhány hete készült, de csak most sikerült fényképezni. Az első változat egy-két részlete nem tetszett, így továbbfejlesztettem. Így kicsit szélesebb lett, de szebb az íve, és kevésbé merev. A záródása garantáltan nem okoz fémallergiát. Ezt már fel merném ajánlani akár egy menyasszonynak is...

Diagonálcsíkos - fekete-óarany variáció

Elég lassan haladtam vele. Részben azért mert nem volt túl sok időm az elmúlt héten, az is csak esténként, mesterséges fénynél, részben pedig azért, mert megpróbáltam arra koncentrálni, hogy mindig kellően feszesen tartsam a fűzőszálat, és nem akartam elsietni a dolgot. Az eredmény itt látható. Azt megint megállapítottam, hogy jó dolog egy ismert mintát újra elővenni, és tovább dolgozni rajta, mert ilyenkor jobban oda lehet figyelni a technikai finomságokra.

Óraszíjcsere gyöngyös módra

A kedvenc órámnak tönkrement a szíja. Kicsit kopott szerkezet, de én nagyon szeretem. Mivel nem a szokásos módon kapcsolódott az óraházhoz, újat venni reménytelen volt.

Így aztán elhatároztam, hogy magam oldom meg a kérdést a magam módján. Levágtam róla a régi szíjat.

Ennyi maradt belőle...

Fűztem hozzá két ugyanolyan széles peyote csíkot. Az egyik végén mindegyiknek fogyasztottam 3-3 szemet.

Csőkapcsot kapott.

A másik végére pedig ugyanolyan formájú kis toldalékokat, mint az eredeti szíja volt.

Mire elkészültem vele, elbújt a nap, de a végeredmény azért látszik. A kivitelezésen elég feltűnő, hogy a peyote-öltésben még nincs gyakorlatom. Minden kezdet nehéz, lehet, hogy a folytatás se lesz könnyebb, de nem adom fel...