A szálkai tábor után - az ott tanultak alapján - elkészült az első őcsényi rojtos gyöngyöm is. Nagyon régen vágytam már rá, de korábban nem mertem belefogni. A fűzés feszességével még nem vagyok elégedett, de első kísérletnek talán nem olyan rossz.
2010. 09. 22.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Beautiful!!!!!!!!!! Ilove it!!!!
VálaszTörlésFantasztikusan szép!
VálaszTörlésMég hogy nem olyan rossz?? Csodaszép Valikám! Hidd el! Gyönyörű! Gratulálok hozzá! És fekete, ami a lila után a 2. nagy kedvencem!
VálaszTörlésÉn nem vagyok gallérszakértő,de azt látom,hogy ez gyönyörű lett!Úgyhogy gratulálok:)
VálaszTörlésNagyon szép lett, gratulálok! :)
VálaszTörlésNagyon szééép!!
VálaszTörlés:-)
Nagyon jó lett szerintem is !
VálaszTörlésMegelőztél ,mert épp most készítek én is egy lila-feketét, elég macerás , pedig egyszerűnek tűnik !!!
Húúú...hát ez valami csodás...el
VálaszTörléssem tudom képzelni, milyen "kitartás"
kell egy ilyen gallér elkészítéséhez...
hát nem semmi, az biztos!
Gyönyörű: mézesmama
No me imagino pasando la aguja por todas estas piedritas, son muchas....felicidades, es precioso
VálaszTörlésElképesztően jól néz ki, gratulálok!!!
VálaszTörlésVali! Szupi lett! Egy a lényeg: ne legyenek merevek a szálak, vagy a másik véglet se, hogy kilátszon a fűzőszál a rojtok tövénél. LÁtszólag nincs ezzel semmi baj.
VálaszTörlésÉn is készülök egy ilyenre, a "tábori" színeimből. Pár hónap :D és meglesz...
Puszi!