Talán nyolcadikban, vagy a gimnázium első évében történt, hogy valamelyik barátnőmet elkísértem a Deák téri Röltexbe. Már az is élmény volt, hogy egyedül, felnőtt kíséret nélkül utazhattunk be Budapest központjába, de a beszerző körút eredménye még további napokra biztosította a programunkat.
Akkoriban ott lehetett kis barna papír zacskókba kimérve szalma- és kásagyöngyöt kapni. Meg bársony szalagot. Meg mindenféle más kincseket is, de az aktuális zsebpénzemnek hamar a nyakára hágtam, így be kellett érnem azzal, amire futotta...
Napokig próbálgattam, mit lehet kihozni a szerzeményeimből. Felfűztem, lebontottam, újrafűztem, megint átalakítottam, míg elnyerte azt a formát, amivel végre elégedett lettem.
A bársony szalagra hímzett nyakpántot és karkötőt jó ideig rendszeresen hordtam, aztán más darabok váltak kedvenccé, így ezek egy dobozba, majd néhány év elteltével a lányaim kincsgyűjteményébe kerültek.
A lányok megnőttek, részben már el is költöztek, de a gyerekkorukból megőrzött dolgok jó része itt maradt, és nemrégiben, amikor a lakásfelújítás során selejteztünk - sok más feledésbe merült, meglepő és mulatságos dolog között - újra rábukkantunk.
Bár hordani már biztosan nem fogom, hiszen a nyakam és a csuklóm is sokkal vastagabb lett, most mégis újból az én "kincstáramat" gazdagítja.
.jpg)
De szép! Jól állt neked, az biztos! Kicsit szomorú így nosztalgiázni, nem? Arra Röltexre én is emlékszem, HATALMAS volt, legalábbis akkor annak tűnt!
VálaszTörlésSzép emlékek! Vidéken gombos boltban árulták a kása és szalma gyöngyöket, és igen, kis barna papír zacsikban kaptuk meg. :)) Nagyon jól áll(t) Neked ez a kis bársony szalagos nyakpánt, előre vetítve a jövőt :))
VálaszTörlésUnos trabajos preciosos...sencillos y elegantes...felicidades
VálaszTörlésIgen-igen én is emlékszem arra a boltra, akkoriban csoda dolgokat lehetett ott kapni, pont úgy szerettem oda bemenni, mint mostanság egy-egy gyöngyös-boltba. Nagyon csini ez a nyakpánt, akkoriban nagy divat volt, nekem is volt, csak nekem már biztosan nincsen meg, vagy ha igen, akkor anyukám őrzi. Lehet, hogy meg is kérdezem tőle! Egészen fölvillanyozódtam. :D Köszi ezt az emlékezős bejegyzést!!
VálaszTörlésOlyan csodás dolog ilyen kincsekre bukkanni! Amikhez annyi emlék fűződik! Nekem annak idején a Röltex volt az első munkahelyem, kirakatot rendeztem 15 évig náluk. Hol is van az már! :-)
VálaszTörlés