Szíves pálcás - háttérvariációkkal

Ez a tászli kb. három hete készült, de fényképezni nem sikerült hamarabb. Kicsit játszottam a különböző hátterekkel, hogy abban is gyakorlatot szerezzek...

Ez elment vadászni...

Ez az achátmedálos nyaki is valahogy úgy készült, mint a mondókában.
Lányom tavaly a londoni kirándulásuk alkalmával az ottani Természettudományi Múzeum shopjában felfedezett egy achátköves kulcstartót. Megvette, hazavitte, leszerelte az ásványt a tartóról, és beszerezte a harmonizáló színű zsinórokat. A vejem megpróbálta átfúrni a követ, de megfelelő eszközök hiányában tervszinten megrekedt a művelet. A folytatás idén nyárig váratott magára, amikor a férjem kapta meg a feladatot, hogy készítse el a zsinórok átfűzéséhez a megfelelő méretű lyukat. Két unokánk kíséretében látogattunk el a budai várba a Mesterségek Ünnepére, ahol sikerült beszerezni a zsinórvégek összefogásához a fém végződéseket. Ráadásul úgy, hogy egy mázaskerámia-ékszereket áruló, nagyon kedves hölgy adta, és még pénzt sem fogadott el érte. Ha véletlenül olvassa ezt a bejegyzést, legalább láthatja, hogy mi lett belőle. Ezúton is köszönjük önzetlenségét. A mágneskapocs az én alkatrész-készletemből került ki. Tulajdonosa pedig büszkén viseli.


A következő nyakláncot még tavaly nyáron készítettem, a társait korábban már megmutattam.
Most került vissza egy fotózás erejéig.

Családi gyöngyfűzés

Sokan megállapították már, hogy a gyöngyitisz erősen fertőz. Nos, a mi családunkban sincs ez másképp.
Unokáim egy-egy memória karit készítettek az anyukájuknak, a kisebb 3 sorosat, a nagyobb 5 sorosat. A mintát maguk találták ki. Fiú létükre a rájuk általában nem jellemző türelemmel küzdöttek az általuk eddig nem gyakorolt feladattal.
Az anyukájuk az idei névnapomra kapott Diane Fitzgerald könyvből választott magának egy zulu nyakláncot, amit három nap alatt fejezett be.
Közben én sem tétlenkedtem, egy sárközi virágválasztós csipkét fűztem.

Igazoltan távol

Régen jelentkeztem, bár az elmúlt időszak elég jelentős részét töltöttem a gyöngyök és gyöngyfűzők társaságában.
Felemelően csodálatos napokat éltem át a szálkai 9. Országos Gyöngyfűző Táborban.
Rengeteg elméleti ismerettel, gyakorlati tapasztalattal és kiváló embereket megismerve, élményekkel feltöltődve jöttem haza, tértem vissza a családomhoz, a munkámhoz, a hétköznapokhoz.
Szükségem volt majdnem egy hétre, hogy viszonylag tárgyilagosan tudjam mindezt megfogalmazni a nagyobb nyilvánosság számára, miután a szűkebb környezetemet kishíjján az őrületbe kergettem, annyiszor elmondtam, hogy milyen jól éreztem magam.
Köszönöm a tábor szervezőjének, Decsi-Kiss Marcsinak, az előadóknak, a gyakorlati munkát vezető oktatóknak és - természetesen - a táborlakóknak.
Már alig várom, hogy mikor kerül meghirdetésre a következő évi, jubileumi tábor, hogy jelentkezhessek.

Ezt a két sárközi csipkegallért készítettem el most. Nem tökéletesek, de igyekszem alaposan begyakorolni a technikát, hogy jövőre "felsőbb osztályba léphessek".

Még egy kis kapucsínó? Jöhet?

Az ötórai tea ideje már elmúlt ugyan, de talán még egy kis kapucsínóhoz nincs túl késő.
A reggeli nyakpánthoz elkészült a fülbevaló, igaz, csak a tőlem megszokott egyszerűcske.
Ami újdonság: a karkötőnek indult óra. Már készen volt, amikor eszembe jutott, hogy akár óraszíjnak sem volna utolsó... Az eredeti állapot bármikor egyszerűen visszaállítható, és ismét karkötőként funkcionálhat. Mágneskapoccsal záródik, az elveszítés ellen biztonsági láncot kapott.

Vasárnap reggeli kapucsínó

Maradt még a pünkösd hétfői kísérletezés során is használt gyöngyökből. Főképp a tejeskávébarna teklákhoz kerestem ékszer-ötleteket. Ezek nagyon szólongattak engem, mint Micimackót a mézes csuprai. Kellett valamit fűznöm belőlük. Nemrégiben Poé blogjában láttam valamit, amit kicsit a saját képemre formálva valósítottam meg. Köszönöm az inspirációt.

Volt egy adósságom

A nagymamám brossából készült medálhoz már régen szerettem volna egy új láncot fűzni, ami jobban illik hozzá, mint az első. Az túl vékony, és rövid volt egy ekkora függőhöz. Most végre sikerült befejezni - négyszemes herringbone stich, a medálhoz is használt, borostyánsárga 8/0-ás kásából. A fényképezés viszont nem akart sikerülni most sem. Vagy a megfelelő szöget nem sikerült eltalálnom, hogy ne torzuljon a portré, vagy tükröződött. A színekről meg ne is beszéljünk...

Kétválasztós kékben

Megfogadtam az országos tisztifőorvos tanácsát, és a tegnapi nagy melegben nem végeztem semmilyen komoly fizikai erőkifejtést igénylő tevékenységet. Inkább gyöngyöztem. Mivel még éjféltájban is nagy volt a meleg, és aludni úgysem tudtam volna, a kétharmada még tegnap elkészült. A ma reggeli hűvösben pedig direkt jólesett befejezni. Most viszont megyek konyhatündérkedni.

Amíg megsült a kolbászos karaj

a sütőben - mivel ebben a nagy melegben úgy döntöttem, hogy csakis olyan ebédet vagyok hajlandó asztalra tenni, amit magára lehet hagyni a konyhában, - elkészült a levendula szetthez a hajcsat is.

Lady Levendula

Még mindig az áprilisi ásványbörzén beszerzett gyöngyház lapkák adják az alapot. A fényképen kékebbnek látszik, mint a valóságban, igazából ennél lilább...

Kiegészítés

Gyors kiegészítés - hajcsatok és szemüveglánc - a tegnapelőtti szetthez. Rájöttem, hogy a medál hátoldalát sem mutattam meg, így azt is pótolom. A színek most jobban közelítenek a valóságoshoz, pedig már erősen lemenőben volt a nap, mikor fényképeztem. Ki érti ezt? Mert én biztos, hogy nem...

Érdemrend

Legalábbis a férjem szerint. Bár én medálnak szántam. Nincs kizárva, hogy afféle freudi elszólás volt a részéről. Ugyanis ma van a harmincnegyedik házassági évfordulónk, és ennyi év után minden férjnek kijár minimum egy érdemrend. Ennek ellenére, ezt most mégis én fogom viselni. Készült hozzá horgolt nyaklánc és fülbevaló is - most már még kisebb (9/0-ás) gyöngyökből.
Azért, hogy válaszolni tudjak Panka kérdésére, munka közben igyekeztem figyelni a "titokra" - semmiképpen sem szorosan, de túl lazán sem szabad horgolni. Leginkább úgy tudnám meghatározni, hogy egyenletesen, könnyű kézzel forgatva a horgolótűt lehet elérni a legjobb eredményt. Persze, minden igyekezetem ellenére ez még nem a legjobb, de úgy érzem, jó úton járok, csak még több gyakorlás kell...

Inspiráció: Muttery - Felicia medálja Köszönöm.

Horgolt kicsit másképp

Elég sokára készült el. Na, nem azért, mert ennyire lelassultam, hanem azért, mert bár nagyon is pörgős volt az elmúlt hetem, a gyöngyöket nagy ívben el kellett kerülnöm. Ha nem így tettem volna, akkor végképp elúszom minden mással. Azért végül csak-csak be tudtam fejezni.
Most már csak 8/0-ás transzparens bordó és fekete gyöngyökből készült, 60-as horgoló cérnával és 1,0-es horgolótűvel. A hátsó részen 6 mm-es csiszik váltakoznak 6/0-ás kásákkal ugyanabban a színkombinációban.
Van még mit gyakorolni, úgyhogy már elő is készítettem a 9/0-ás gyöngyöket a következőhöz, csak azt várom, hogy megérkezzen a 0,75-ös horgolótű hozzá...