pénteki PEYOTE parádé - Keretbe foglalva

Ha valaki azt találná mondani, hogy ma egy kicsit szögletes vagyok, nem nagyon lenne okom rá, hogy tiltakozzak...

Pénteki PEYOTE parádé szombaton - Margaréták

Tegnap (meg az egész elmúlt héten) sürgős unokáznivalóm volt, így a blogolás elmaradt, de most pótolom a mulasztást legalább részben...

pénteki PEYOTE parádé - (Kis) virágos jókedvem van

A környékünkön már virágba borultak a fák, az ajtónk előtt nyílnak az ibolyák, a mai mintám is kivirágzott.
Ismét két szélességben...

Lila hímzett háló

Még egy hímzett háló. Az előző kerek, gallérszerű után vágytam egy hasonlóra.
Az alapja (telt lila kásákból) az a vé-alakú nyakék, aminek a mintája itt található.
A rácsozat ellentétes sarkai közötti hímzett dísz rajta átlátszó lila kásákból és sötétebb lila 4 mm-es csiszoltakból áll.
A színét nem igazán sikerült visszaadni, de majd alkalmasabb fényviszonyok között újra megpróbálom lefényképezni.

pénteki PEYOTE parádé - Aranyhalak

Tegnap volt a Víz Világnapja.
Megünneplését az 1992. évi Rio de Janeiro-i környezetvédelmi konferencián kezdeményezték. Ennek hatására 1992-ben az ENSZ 47. közgyűlésén március 22-ét a Víz Világnapjának nyilvánították és 1994. óta világszerte próbálják felhívni a figyelmet vízkészletünk fontosságára. Az idei év mottója a "Víz és Élelmiszer-biztonság".

A mai minta csak részben kapcsolódik ehhez.
Mit gondoltok, egy egész medencényi aranyhal teljesíteni tudja azt a kívánságot, hogy Földünk vízkészletei ne szennyeződjenek el, és biztonságot nyújtsanak a következő nemzedékeknek is? Talán azért az sem árt, ha magunk is megpróbálunk gondoskodni róla...

A minta egy Sees Beyond's Beaded Creations ötlet alapján készült. Köszönet az inspirációért.

Kis virágos hurka megbolondítva

Ez már a harmadik a sorban. Sokan kérték a mintáját. Itt látható egy jó kis animált ábra az alaphoz. A kék és a sárga-narancs-piros-bordó változathoz én is ezt használtam (köszönet érte Януська-nak), kiegészítve a merevítő "béléssel", amit már magam találtam ki hozzá.

Az újabb változatot (10/0-ás fekete rács, ezüst közepű lila virágokkal) megbolondítottam azzal, hogy a virágocskákat "felülhímeztem" rézsútos irányban ezüst és bronz 11/0-ás kásákkal. Mivel egy körben három virágocska van, kettőnél ezüsttel, egynél bronzzal mentem végig, ez eredményezi a spirál irányban futó díszítést.




Remélem, a nagyításon elég jól látszik, amiről írtam, és aki szeretné el tudja készíteni magának. Sőt ha valaki még tovább fejlesztené az alapötletet, örülnék, ha megmutatná a végeredményt...

pénteki PEYOTE parádé - Kilenc liliomszál

Ha már nem fehér, legalább a szótagszám és a ritmusa stimmeljen a népdalhoz...

Virago Little Flower Garden mintája adta az inspirációt. Köszönet érte.
Thank you, Virago!

A szezon utolsó jégcsapjai

Lassan itt a tavasz. Olvadásnak indulnak az utolsó jégcsapok is. Ezt még gyorsan megmutatom, mielőtt csak egy víztócsa maradna belőle...



Unicornio "Ecro con dagas" nyaklánca alapján készült.
Muchas gracias por la inspiración!

pénteki PEYOTE parádé - Bagolybabák

A "Rímhányó", Romhányi József elévülhetetlen érdemeket szerzett a népszerű rajzfilmek szövegének szerzőjeként. Az élet fonák helyzeteiben mindig meg tudta látni a humorosat, és hangot is adva ennek már át is lendített bennünket bosszankodásból nevetésbe.
Állatverseivel is remekelt. Egyik kedvencem a Szamárfül című kötetből :

A bölcs bagoly

A tudós bagolyné tojt egy kis utódot,
de az nem lett okos, sőt inkább ütődött.
Atyja, a nagyhírű egyetemi dékán
sokat bosszankodott lüke ivadékán.
Hasztalan unszolta:
- Magolj,
fiam, bagoly!
Hiába korholta, intette,
kölkét ez csak untatta.
Utálta az egyetemet,
órák alatt legyet evett.
Nem csoda hát, hogy a halálmadár-vizsgán
csak ücsörgött és pislogott pislán.
- Huss!
Rivallt rá az elnök-akadémikus.
- Szálljon egy házra,
és borítsa gyászba!
- Jó! - mondta a buta bagoly, holott
azt sem tudta, miből lesz a halott.
Rászállott a legelső viskóra,
és ott csücsült bóbiskolva.
Jobbat nem talál, ki mindent végigpásztáz,
mert ez volt a temetői gyászház.
Így lett a nagyerdő legostobább baglya
a Huhogányos Akadémia tagja.

Ezek a kis bagolybabák, persze, okosak, ügyesek érdeklődők, és még elég idő van rá, hogy valaki megfűzze a velük díszített karkötőt kabalának a vizsgaidőszak kezdetéig...

Ecro utánzat Pencio nyomán

Mikor először megláttam az első, Pencio Ecro-ja alapján készített nyakláncot egy blogban (már nem is tudom, hogy kinél), azonnal eldöntöttem, hogy én is szeretnék egyet.
Nézegettem, rajzolgattam, és hozzáfogtam, hogy megfűzzem. Persze korántsem lett olyan szép, mint az eredeti, hiszen a felhasznált gyöngyöknek sem a formája, sem a mérete nem egyezik vele, sőt a minta is legfeljebb csak hajaz rá, de én nagyon örültem a saját verziómnak.




Időközben aztán volt szerencsém megcsodálni az eredetit is, sőt az alkotó közzétette hozzá a mintát is. Majd legközelebb az alapján fogom megfűzni...

Merci beaucoup, Pencio!

Csiga-biga, gyere ki... - pénteki PEYOTE parádé

Gyerekkorom egyik kedvenc időtöltése volt a csigaházgyűjtés. Képesek voltunk órákon át válogatni és csodálni a homokos vízparton talált, lakójukat vesztett mészvázakat. Micsoda boldogság volt, ha valamelyikünk egy-egy különleges példányra lelt.
Úgy tűnik, nem múlt el nyomtalanul az a sok, napsütötte nyári délután, amit a Duna partján lengedező, hűsítő szellőt élvezve játszottunk végig a környékbeli gyerekekkel szüleink óvó tekintetétől követve...

Kis kendőmnek három sarka...

Az orosz és ukrán gyöngyös oldalakon láttam hasonló háromszögletű "kendőket". Most már nekem is van...

Medál vérkő kabosonból

Már régen várakozott a befoglalásra a vérkő kabosonom. Főként békazöld csiszoltakkal és piramisokkal, meg hársvirág színű kásákkal kiegészítve lényegült át medállá. A lánca hat szemes csavart hering-hurka. A kivitelezése messze nem lett tökéletes, de a színei már a tavaszt hívogatják. Remélem, már nem kell sokáig várni rá...

Mégis bunda a bunda... - pénteki PEYOTE parádé

Kedves Olvasóim!

Az a blogbejegyzés, ami korábban itt volt látható - némi ráncfelvarrás után - új helyre költözött, itt olvasható: Nemesházi Gyöngymanufaktúra.

Dear Readers!

 The blog post, which was previously shown here - after a little facelifting - was moved to a new location, can be read here: Nemesházi Gyöngymanufaktúra.

pénteki PEYOTE parádé - Fibonacci-spirál, avagy mi köze egy gyöngyös blognak a matematikához?

Tulajdonképpen semmi. Ez egy kivételes alkalom, hogy szóba kerül, ezután sem áll szándékomban matematikai fejtegetésekbe bocsátkozni, annál is inkább, mert egyáltalán nem értek hozzá...

Történt egyszer, nem túl régen, hogy a hatos villamoson két fiatalember beszélgetett mellettem a matematika szépségeiről. (Matematika és szépség? Huhh! Na, jah, biztos az ELTE TTK vagy a Műszaki Egyetem ifjú titánjai, hiszen épp arra tartunk a Petőfi hídon a Duna felett...)
Nem, nem szoktam kihallgatni mások társalgását, most is már-már elszunyókáltam a téli reggel derengésében, kihasználva, hogy véletlenül akadt egy ülőhely, ahova lehuppanhattam.
Éppen a megállóhoz értünk, és nyílt az ajtó, amikor megütötte a fülemet egy név: Fibonacci. Hmm. Valami rémlik, hogy hallottam már róla (Talán ezer éve, a középiskolában, vagy esetleg mostanában, a tévében?), de hiába gondolkodtam, nem jutott eszembe, hogy mivel kapcsolatban. A fiúk leszálltak, így nem tudtam meg, de még este is csak az motoszkált a fejemben, hogy ki a csuda az a Fibonacci?

Hogy szabaduljak végre az újra meg újra visszatérő kérdéstől, az internetes szabad enciklopédiához fordultam: jé, tényleg, ő is matematikus volt. Ő volt az, akinek a nevéhez és munkásságához fűződik az a számsor, ami úgy kezdődik, hogy 1, 1, 2, 3, 5, 8, 13, 21, 34 55, 89, 144, 233... Ahol a sorozat harmadik elemétől a következő elem mindig az őt megelőző két elem összege. A Fibonacci-sorozat. (Akkor mégsem egy szappanopera hőse...)
Aztán, ahogy lenni szokott, tovább kalandoztam a világhálón azon a nyomon, ahol elindultam. Találtam egy csomó érdekes történetet képzeletbeli, örök életű nyúlpopulációkról, a szanszkrit költészetet elemző indiai matematikusokról, fejtegetéseket az aranymetszésről, meg szebbnél szebb, csigavonalszerű képeket, amelyek mind kötődnek a Fibonacci-sorozathoz. Többek között ezt.
Hosszan nézegettem, elméláztam a színein, a formákon, a fények és árnyékok játékán (Lehet, hogy mégiscsak, tényleg, SZÉP a matematika? Aki nem hiszi, járjon utána!).

Ha már szépség, akkor nálam már jó ideje, szinte feltételes reflexként, a következő gondolat a gyöngy. Akkor lássuk, hogy lehetne átültetni látottakat a gyöngyök világába? A gondolatot tett követte, itt az eredmény egy szélesebb és egy keskenyebb változatban:

pénteki PEYOTE parádé - négy évszak

Egy minta - négy színkombináció. Minden évszakra másik.

Kis virágos hurka másodszor

Sárga, narancssárga, világos és sötét piros virágokkal, zöld hálóval - hátha sikerül távol tartani a hét végére jósolt "igazi" telet...

pénteki PEYOTE parádé - Teszugi keltái

Teszugi nem csak gyöngyöt fűz, rajzol, üveget fest, hanem gyönyörű csomózott karikat is készít. Régóta vissza-visszajárok a blogjába, nézegetni a munkáit. Már máskor is kedvet kaptam tőle, hogy megpróbáljam követni a gyakorlatban is. Még novemberben szerettem bele két kelta mintás alkotásába. Elhatároztam, hogy gyöngyösítem őket. Íme:



Azt remélem, nem hozok szégyent velük az eredeti alkotójukra. Mindenesetre köszönöm Teszuginak, hogy megmutatta az inspiráló munkáit.

Kis virágos kékben

A kis virágos háló nem csak két dimenzióban, hanem térbeli elhelyezkedésben is ugyanolyan mutatós. Fűzni pedig ugyanolyan élvezetes. Remélem, nézegetni is...

pénteki PEYOTE parádé - 2012 a sárkány éve

Még 3 nap van hátra a kínai újévig. Ők úgy tartják, hogy az idei a sárkány éve.

Az ötletet köszönöm Debgernek. Thank you, Debger.

Mellékes aszimmetria

Ez a nyaklánc az angyalkáshoz előzetesen készített kísérleti fűzések mellékterméke.

Az első elképzelésem egy aszimmetrikus, az egyik oldalán többszálas kásafonat, a másik oldalán teklás, gyöngybogyós lánc volt, de végül ollót kapott. A három különböző méretű bogyesz viszont a "megmaradhat" kategóriába került, és a teklákkal "melléktermékké" lényegült.

pénteki PEYOTE parádé - bankkártyatartó

Kedves Olvasóim!

Az a blogbejegyzés, ami korábban itt volt látható - némi ráncfelvarrás után - új helyre költözött, itt olvasható: Nemesházi Gyöngymanufaktúra.

Dear Readers!

 The blog post, which was previously shown here - after a little facelift - moved to a new location, can be read here: Nemesházi Gyöngymanufaktúra.

Őrangyal nagyestélyiben

Azt hiszem, megint hosszú mesét kell mondanom.

Általában amikor a családom a születésnapom, a névnapom vagy karácsony előtt megkérdezi, hogy mit szeretnék kapni, sose jut eszembe semmi értelmes. Szegények meg találgathatják, hogy minek is örülnék.
Tavaly januárban gyöngyös oldalakat nézegettem a neten, és amikor Amy Waldman-Smith honlapjára tévedtem, úgy döntöttem, hogy változtatok ezen a gyakorlaton. Egyszerűen beleszerettem az angyalaiba... Szóval megküldtem a linket a lányaimnak meg a férjemnek, rájuk bízva, hogy mit kezdenek az információval - mégiscsak jobb, ha nekem is meglepetés lesz.

Augusztusban, a születésnapomon tényleg meglepődtem. Kaptam egy borítékot, benne néhány fényképpel, ami az ajándékomról készült, ami akkor már úton volt hozzám, de a postát, ugye, nem lehet sürgetni. Lassan teltek a napok, amíg megérkezett a csomag. Annál nagyobb volt az örömöm, amikor kibontottam. Csodásan nézett ki az a lámpagyöngy angyal, amit Amy készített nekem.

Már a fényképek alapján elkezdtem tervezgetni, hogy mi is legyen a személyes őrangyalom pontos feladatköre. Többféle ötlet fontolgatása és egyik-másik kipróbálása után "nagyestélyit" kapott, ami méltó keretet ad neki. Végigbóklásztam Budapest gyöngyös boltjainak legalább a felét (pedig az sem kevés), mire minden hozzávalót összegyűjtöttem. A gyöngykupakot csak megrendelni lehetett. Két hét telt el, mire megérkezett, de megérte várni, mert az eredménnyel nagyon elégedett vagyok.

Természetesen, a "viselete" ellenére számos hétköznapot is velem tölt. Íme, ez lett belőle:



És így nézett ki az első találkozásunkkor:






Amy, thank you very much. This angel is really amazing. I love it!

Angyalok kórusa

Gyöngyfűző szenvedélyemet a kolléganőimnek köszönhetem. Az idén ma volt az utolsó nap, amikor mindannyian együtt voltunk - holnaptól felváltva, hol egyikünk, hol másikunk az otthoni ünnepi készülődés érdekében lesz távol.
Gondoltam, kihasználom az alkalmat, és most én lepem meg a lányokat valamivel.
Ennek jegyében készült el az "angyalok kórusa",

és néhány fenyőfa motívumos apróság.

A fülbevalókon kívül készültek mobilkütyük,

kulcstartók

és nyakláncok,

hogy mindenki választhasson ízlésének megfelelően.


Lányok, köszönök mindent, és boldog, békés ünnepeket kívánok!