A következő címkéjű bejegyzések mutatása: befoglalás. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: befoglalás. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. 11. 10.

Őszbe csavarodva

Vagy inkább egy ősz becsavarodva?

A medál alapjául szolgáló napocskás üvegkavicsot már vagy két éve őrizgettem. A barna teklák alapozták meg végül az ötletet, hogy mit is kezdjek vele.





2012. 02. 20.

Medál vérkő kabosonból

Már régen várakozott a befoglalásra a vérkő kabosonom. Főként békazöld csiszoltakkal és piramisokkal, meg hársvirág színű kásákkal kiegészítve lényegült át medállá. A lánca hat szemes csavart hering-hurka. A kivitelezése messze nem lett tökéletes, de a színei már a tavaszt hívogatják. Remélem, már nem kell sokáig várni rá...


2011. 07. 16.

Esőerdei hangulat

Az ásványbörzén beszerzett négy kaboson közül a második, az amazonit került sorra. A mérete ugyanakkora, mint a mézkvarcé. A befoglalás utáni mérete is elég hasonló, de sokkal karcsúbb láncot kapott. Fényképezni azonban nem hagyja magát, igazából kevésbé kékes, mint ahogy a képeken látszik.




2011. 07. 13.

Beruházás, felruházás, átruházás (?)...

Mindenkit megnyugtatok, aki egy gyöngyös blogban nem az igekötők jelentésmódosító hatását szeretné tanulmányozni.

A beruházás nem mostanában történt, az már igaz. Még tavaly tavasszal, a csepeli ásványbörzén tettem szert négy ásvány kabosonra.
Ezek közül most a mézkvarcot öltöztettem gyöngyruhába, vagyis felruháztam. Átruházásról, persze, szó sincs, az csak a szójáték miatt került a cím végére...



2010. 07. 17.

Lady Levendula

Még mindig az áprilisi ásványbörzén beszerzett gyöngyház lapkák adják az alapot. A fényképen kékebbnek látszik, mint a valóságban, igazából ennél lilább...



2010. 07. 11.

Érdemrend

Legalábbis a férjem szerint. Bár én medálnak szántam. Nincs kizárva, hogy afféle freudi elszólás volt a részéről. Ugyanis ma van a harmincnegyedik házassági évfordulónk, és ennyi év után minden férjnek kijár minimum egy érdemrend. Ennek ellenére, ezt most mégis én fogom viselni. Készült hozzá horgolt nyaklánc és fülbevaló is - most már még kisebb (9/0-ás) gyöngyökből.
Azért, hogy válaszolni tudjak Panka kérdésére, munka közben igyekeztem figyelni a "titokra" - semmiképpen sem szorosan, de túl lazán sem szabad horgolni. Leginkább úgy tudnám meghatározni, hogy egyenletesen, könnyű kézzel forgatva a horgolótűt lehet elérni a legjobb eredményt. Persze, minden igyekezetem ellenére ez még nem a legjobb, de úgy érzem, jó úton járok, csak még több gyakorlás kell...

Inspiráció: Muttery - Felicia medálja Köszönöm.




2010. 06. 19.

Edelweiss, Edelweiss...

Az egyik fiókból nemrégiben előkerült egy, úgy 10 éve ott lapuló pénzérme. 1 Schilling. Régen is nagyon tetszett a rajta látható finoman kialakított havasi gyopár. Mondják, az alkalom szüli a tolvajt, de úgy tűnik, az ékszerkészítőt is, mert ahogy megláttam, rögtön az jutott eszembe, hogy milyen jó kis medált lehetne csinálni belőle. A gondolatot tett követte. Megtisztítottam, befoglaltam, íme az eredmény:




2010. 06. 06.

Fehér-arany

Ezt a sweety donut medált még valamikor tavaly nyáron készítettem. 15/0-ás kását akkor még nem is láttam, így a kezdőkészletem legapróbb (11/0) gyöngyeit használtam a díszítéséhez. Legközelebb elkészítem a minta szerinti méretekkel is. Mano-Kriszta, köszönöm, hogy közzétetted.

A befoglalás saját próbálkozás. A borostyánszínű biconokkal és kásákkal behálózott oldalát szántam az elejének, de néha a hátoldala kerül a színére.


2010. 04. 11.

Tavaszi zöldikék 2.

Újabb technikákkal:

A szabálytalan alakú mohaachát hálós ruhát és hatszemes csavart herring-hurka láncot kapott. Ez volt az első herring-próbálkozásom.


Ki kellett próbálnom a memóriadrótot is, így ez a spirál kissé összenyomva arra került, 6 mm-es fazettázottakkal kiegészítve. Annak ellenére, hogy van súlya, jól tartja a formáját a viselés során.

2010. 04. 06.

Egy régi bross új élete

Még kislány koromban kunyeráltam el nagymamámtól egy régi porcelán bross kámeáját. Réz keretbe volt foglalva, de sajnos, a kapcsa tönkrement, a tűje elveszett, még mielőtt a kezembe akadt volna. Így aztán a fiókom mélyén pihent negyvenegynéhány évig. Pedig évei száma szerint már akkor is a nyugdíjkorhatár közelében lehetett, mikor hozzám került.
Néha-néha elővettem, megcsodáltam, és újra meg újra megállapítottam, hogy milyen kár, hogy nem tudom használni.
A gyöngyitiszemnek köszönhető, hogy mindez már a múlté. Medál formájában kelt új életre. A lánca még nem az igazi, de hamarosan kap egy másikat. Megérdemli. Talán egyszer egy jobb fotó is készül róla...


A hátoldala: nem igazán szép, de elég biztonságosnak tűnik.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...