Még júliusban volt egy nagy családi esemény, amikor egy saját készítésű tilás nyakék volt rajtam. Anyukám unokaöccsének a lánya - Ági - alaposan megnézte, és azt mondta, hogy szeretne egy ilyet, lehetőleg karkötővel kiegészítve, de más színben.
Mivel a kedvenc színe a narancs, és a kedvenc ásványa a karneol, valami ennek megfelelő színvilágot szeretett volna hozzá.
Második fejezet:
Gyorsan végigpörgettem magamban, hogy milyen gyöngyeim vannak otthon a kívánság teljesítéséhez, és kicsit félve mondtam igent a kérésre, mert igazából el sem tudtam képzelni, mit fogok kihozni belőle.
Sokáig töprengtem, válogattam, ami hiányzott, azt beszereztem, aztán újra félretettem az egészet, mert még mindig bizonytalan voltam benne, hogy tényleg jó lesz-e. Végül csak elszántam magam a megfűzésére. Ezek készültek:
Harmadik fejezet:
Minden előzetes félelmem ellenére úgy megtetszett az Ági által javasolt színkombináció, hogy magamnak is csináltam egy hasonlót. Az csak egy nem várt ráadás, hogy amikor felveszem, mindig eszembe jutnak azok a távol élő családtagok is, akikkel csak nagyon ritkán van alkalmam találkozni.
Tartalomjegyzék helyett:
Itt pedig a három nyakék egy közös képen:
Nos, Ági, mit szólsz? Ilyesmire gondoltál? Remélem, azt sikerült megvalósítanom, amit elképzeltél.
.jpg)
