"Mákos" tászli

A tászlik sokfélék lehetnek. A változatok száma szinte végtelen. Most egy nagyon egyszerűt mutatok, ahol a mintát a nyers színű alapban mindössze a bronz csiszolt kásák (charlotte-ok) adják. A záródása gombos, ami a fémallergiások számára is viselhetővé teszi.

Kékfestő

A képeken kicsit csalóka, de tényleg pont olyan a színe, mint a lányom kékfestő szoknyájának.

 

Pikószélű

Az egyszerű, matt fekete gyöngyből készült tászli különlegessége a felső szegély "pikószéle". Az ötlet Oláh Márta Népi gyöngyékszerek című könyvéből származik.

Kétválasztós tászli - variáció 2/b.

Azt hiszem, aki eddig nem értette a címválasztást, most már látja, hogy kis híján ugyanaz, mint az előző, csak lilában. Hogy miért így alakult? Arról halvány lila fogalmam sincs.
A préseltek helyett visszatértem a csiszoltakhoz, és rövidebbek, ámde ducibbak a cseppek. A valóságos színét megint a legutolsó részletfotó közelíti meg a legjobban.
Úgy látszik hogy apukám (fényképezési alapismeretek tárgyában) és a legidősebb lányom (az elektronikus képszerkesztés ügyében) minden, a tanításomra fordított erőfeszítése kárba vész: képtelen vagyok egy tisztességes képsort összehozni. (Nem lehet, hogy ez képzavar? Na, mindegy.) De ahogy Somló Tamás énekli: nem adom fel...!

Kétválasztós tászli - variáció 2/a.

Továbbgondolva az előző tászlivariációt, a válsztónál matt préseltekre, a szélén cseppekre cseréltem a csiszoltakat. Persze, így már nem nevezhető népinek, inkább csak népiesnek, de talán ez nem akkora baj. Sokan szeretik a nótákat is, nem csak a népdalokat, még akkor is, ha tudják, hogy melyik számít "tiszta forrásnak".

Kétválasztós tászli - variáció 1.

Már fűztem néhány kétválasztós tászlit korábban. Most a két "választó" kása közé még egy csiszolt is került. Ez így rendben is volna, azonban a színválasztás nem bizonyult igazán szerencsésnek, mivel az óarany kásák olyanok benne, mintha narancssárgák volnának...
Mindenesetre a hibáinkból érdemes tanulni: ezután az óarany kásákat inkább a barna gyöngyeimmel fogom kombinálni, azokkal valószínűleg jobban összhangban lesznek.

Egyszerű zöld tászli

Szeretem az egyszerű darabokat. A viselésükre szánt alkalomnak megfelelően, a ruhánk színéhez igazítva játszhatunk a lehetőségekkel.
Ebben sincs semmi különös, csak a telt és ezüst közepű gyöngyök váltakozása adja a mintát.
Szinte végtelen számú változat készíthető belőlük hangulatunk, az éppen rendelkezésre álló gyöngyeink színválasztéka, átlátszósága, mérete szerint.

Hársvirág és zsenge zöldborsó

Amikor fűztem, épp szezonja volt mindkettőnek, de nem azért párosítottam össze ezeket a színeket. Inkább valami olyanra vágytam, ami egy hagyományos minta modern feldolgozása, és kicsit megvidámít egy fekete felsőt.

A hársvirág színű kásák már vagy egy éve pihentek a gyűjteményemben, csak épp az ötlet hiányzott, hogy mit kezdjek velük. A sokak által békazöldnek nevezett préselteket pedig az idén nyáron láttam meg az egyik gyöngyös boltban és, természetesen, jöttek velem haza.

A többi meg már adta magát. Majd mindenki vérmérséklete szerint eldönti, hogy tetszik-e neki vagy borzalmasnak találja. Az utóbbiak se fogják vissza magukat, jól tűröm a kritikát... :-))

Kezdem utolérni magam...

Tudom, régen jelentkeztem. Azóta sok érdekes, pihentető és fárasztó dolog történt. Gyöngyfűző tábor Szálkán (ami az idén is szuper volt), három hét unokázás, a szabadság alatt elmaradt dolgokat is be kellett pótolni. Természetesen a gyöngyeimet nem hanyagoltam el annyira, mint a blogírást és -olvasást. De lassan újra visszazökkenek a rendes kerékvágásba, és mutatom, hogy mik kerültek ki a kezem alól. Mint például ez a háromválasztós tászli, amit még Szálka előtt fűztem. Igyekszem, ahogy időm engedi, azt is megnézni, hogy mások milyen izgalmasakat alkottak...

A hőségriadó is lehet inspiráló

Tegnap megdőlt a hőmérsékleti rekord. Mára még melegebbet ígértek a meteorológusok. Ma még nem láttam időjárás-jelentést, így nem tudom, végül hány fokot mértek, de úgy éreztem, hogy jó volt az előrejelzés.
El is határoztam, hogy ki sem dugom az orrom a hűvös szobából, viszont a hőségriadó színeit felhasználom a POÉ-nál látott szürke-fekete gyönyörűség továbbgondolásához. Íme az eredmény árnyékban:


És ugyanaz az alkonyati napsütésben:


Mire elkészültem vele, megérkeztek a lányomék, és "előlegbe" a holnapi házassági évfordulónkra hoztak egy saját készítésű tortát. Az unokáim szedtek hozzá a kertben virágot is.
Azt, ugye, mondanom sem kell, hogy már csak a virág van meg...

Kétválasztós variációk

Aki figyelemmel kísérte az eddigieket, már biztosan rájött, hogy egy-egy mintát szeretek alaposan kielemezni, begyakorolni. Hogy ne legyen unalmas a dolog, egy kicsit mindig változtatok rajta. A bordónál csak a színt, a feketénél azt is, hogy a két választószemet égetett végű rövid szalmára cseréltem. Az aránya így megmaradt, azonban a jellege mégis más lett.



Érdeklődő asszisztensem pedig a fotoboxot teszteli a maga módján:

Égetett cukor akácmézzel

Ha a cím egy gasztronómiai blogbejegyzéshez tartozna, az szörnyű volna. Mindenesetre ennek a kétválasztós tászlinak a színeit nem tudnám jobban meghatározni.
Ez is a nyár végi unokázós hetek alatt készült, csak a fényképezés váratott magára mostanáig.

Szíves pálcás - háttérvariációkkal

Ez a tászli kb. három hete készült, de fényképezni nem sikerült hamarabb. Kicsit játszottam a különböző hátterekkel, hogy abban is gyakorlatot szerezzek...

Kétválasztós kékben

Megfogadtam az országos tisztifőorvos tanácsát, és a tegnapi nagy melegben nem végeztem semmilyen komoly fizikai erőkifejtést igénylő tevékenységet. Inkább gyöngyöztem. Mivel még éjféltájban is nagy volt a meleg, és aludni úgysem tudtam volna, a kétharmada még tegnap elkészült. A ma reggeli hűvösben pedig direkt jólesett befejezni. Most viszont megyek konyhatündérkedni.

Tiszta szívből, szívesen

Úgy látszik, akármilyen gyöngyök kerülnek a kezembe, az esetek döntő többségében valahogy mégis gallér alakul belőlük. A cseh préselt fekete szíveket eredetileg másra szántam, de végül ezek is egy gallér díszeivé váltak.

Bordó hematittal, hematit bordóval

Ezt a tászlit a Praktika magazin 2007. novemberi számában megjelent cikk alapján fűztem. Annyit változtattam rajta, hogy a 3 mm-es helyett 4 mm-es csiszoltakat használtam hozzá, így a középső minta kiemelkedik a síkból. Lehet, hogy ezzel túl messzire mentem, de remélem, hogy nem csak nekem tetszik így.



Az ukrán, mint már annyi másik nyakékem, a Decsi-Kiss Marcsi honlapján látottak alapján született. Persze, a kivitelezés még meg sem közelíti az ottani darabokét, de azért igyekszem, hogy előbb-utóbb az is sikerüljön.