Szokás szerint nem tudok elszakadni egy témától. Az aktuális "gumicsont" a hímzett háló.
Az ötlet Annától származik, a "beautybiser" oldalról. Számos változatot mutat be, és még több lehetőség felé nyit kaput leírásaival, mintarajzaival és a kész darabjainak fényképeivel.
Köszönöm szépen, Anna!
Большое спасибо, Анна!
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: gyöngyhímzés. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: gyöngyhímzés. Összes bejegyzés megjelenítése
2013. 01. 29.
2013. 01. 20.
Időutazás
Avagy mire nem jó egy lakásfelújítás...
Gyöngyfűzésre biztos, hogy nem. De kincsek megtalálására, és képzeletbeli időutazásra például nagyon is.
Talán nyolcadikban, vagy a gimnázium első évében történt, hogy valamelyik barátnőmet elkísértem a Deák téri Röltexbe. Már az is élmény volt, hogy egyedül, felnőtt kíséret nélkül utazhattunk be Budapest központjába, de a beszerző körút eredménye még további napokra biztosította a programunkat.
Akkoriban ott lehetett kis barna papír zacskókba kimérve szalma- és kásagyöngyöt kapni. Meg bársony szalagot. Meg mindenféle más kincseket is, de az aktuális zsebpénzemnek hamar a nyakára hágtam, így be kellett érnem azzal, amire futotta...
Napokig próbálgattam, mit lehet kihozni a szerzeményeimből. Felfűztem, lebontottam, újrafűztem, megint átalakítottam, míg elnyerte azt a formát, amivel végre elégedett lettem.
A bársony szalagra hímzett nyakpántot és karkötőt jó ideig rendszeresen hordtam, aztán más darabok váltak kedvenccé, így ezek egy dobozba, majd néhány év elteltével a lányaim kincsgyűjteményébe kerültek.
A lányok megnőttek, részben már el is költöztek, de a gyerekkorukból megőrzött dolgok jó része itt maradt, és nemrégiben, amikor a lakásfelújítás során selejteztünk - sok más feledésbe merült, meglepő és mulatságos dolog között - újra rábukkantunk.
Bár hordani már biztosan nem fogom, hiszen a nyakam és a csuklóm is sokkal vastagabb lett, most mégis újból az én "kincstáramat" gazdagítja.
Gyöngyfűzésre biztos, hogy nem. De kincsek megtalálására, és képzeletbeli időutazásra például nagyon is.
Talán nyolcadikban, vagy a gimnázium első évében történt, hogy valamelyik barátnőmet elkísértem a Deák téri Röltexbe. Már az is élmény volt, hogy egyedül, felnőtt kíséret nélkül utazhattunk be Budapest központjába, de a beszerző körút eredménye még további napokra biztosította a programunkat.
Akkoriban ott lehetett kis barna papír zacskókba kimérve szalma- és kásagyöngyöt kapni. Meg bársony szalagot. Meg mindenféle más kincseket is, de az aktuális zsebpénzemnek hamar a nyakára hágtam, így be kellett érnem azzal, amire futotta...
Napokig próbálgattam, mit lehet kihozni a szerzeményeimből. Felfűztem, lebontottam, újrafűztem, megint átalakítottam, míg elnyerte azt a formát, amivel végre elégedett lettem.
A bársony szalagra hímzett nyakpántot és karkötőt jó ideig rendszeresen hordtam, aztán más darabok váltak kedvenccé, így ezek egy dobozba, majd néhány év elteltével a lányaim kincsgyűjteményébe kerültek.
A lányok megnőttek, részben már el is költöztek, de a gyerekkorukból megőrzött dolgok jó része itt maradt, és nemrégiben, amikor a lakásfelújítás során selejteztünk - sok más feledésbe merült, meglepő és mulatságos dolog között - újra rábukkantunk.
Bár hordani már biztosan nem fogom, hiszen a nyakam és a csuklóm is sokkal vastagabb lett, most mégis újból az én "kincstáramat" gazdagítja.
Címkék:
gyöngyhímzés
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)