Azt hiszem, aki eddig nem értette a címválasztást, most már látja, hogy kis híján ugyanaz, mint az előző, csak lilában. Hogy miért így alakult? Arról halvány lila fogalmam sincs.
A préseltek helyett visszatértem a csiszoltakhoz, és rövidebbek, ámde ducibbak a cseppek. A valóságos színét megint a legutolsó részletfotó közelíti meg a legjobban.
Úgy látszik hogy apukám (fényképezési alapismeretek tárgyában) és a legidősebb lányom (az elektronikus képszerkesztés ügyében) minden, a tanításomra fordított erőfeszítése kárba vész: képtelen vagyok egy tisztességes képsort összehozni. (Nem lehet, hogy ez képzavar? Na, mindegy.) De ahogy Somló Tamás énekli: nem adom fel...!
2011. 11. 15.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Fantasztikus, elmondhatatlanul tetszik! Ha hozzáteszem,hogy szerintem a legszebb szín a lila (minden árnyalatában), akkor igazán meg tudom magyarázni, miért nézegettem ilyen sokáig Nálad a fotókat:)) (amik szerintem gyönyörűek!!!! Valikám! Ezek a csodaszép kásagyöngyök más-más szögben rájuk eső fényben más-más színt mutatnak meg magukból. Tehát jók a fotók!!!!)
VálaszTörlésGyönyörűek a gallérok,nekem is kedvenc színem a lila!
VálaszTörlés:)
VálaszTörlésÉs nem baj, hogy én ezt az árnyalatot ametiszt-színnek emlegetem??
A fotók és az összeállítás is tökéletes... bárr mindig törekszünk a jobbra... :) Pussz.
Ez aztán gyönyörű , telitalálat én is imádom a lilát!!
VálaszTörlés