Családi gyöngyfűzés

Sokan megállapították már, hogy a gyöngyitisz erősen fertőz. Nos, a mi családunkban sincs ez másképp.
Unokáim egy-egy memória karit készítettek az anyukájuknak, a kisebb 3 sorosat, a nagyobb 5 sorosat. A mintát maguk találták ki. Fiú létükre a rájuk általában nem jellemző türelemmel küzdöttek az általuk eddig nem gyakorolt feladattal.
Az anyukájuk az idei névnapomra kapott Diane Fitzgerald könyvből választott magának egy zulu nyakláncot, amit három nap alatt fejezett be.
Közben én sem tétlenkedtem, egy sárközi virágválasztós csipkét fűztem.

Igazoltan távol

Régen jelentkeztem, bár az elmúlt időszak elég jelentős részét töltöttem a gyöngyök és gyöngyfűzők társaságában.
Felemelően csodálatos napokat éltem át a szálkai 9. Országos Gyöngyfűző Táborban.
Rengeteg elméleti ismerettel, gyakorlati tapasztalattal és kiváló embereket megismerve, élményekkel feltöltődve jöttem haza, tértem vissza a családomhoz, a munkámhoz, a hétköznapokhoz.
Szükségem volt majdnem egy hétre, hogy viszonylag tárgyilagosan tudjam mindezt megfogalmazni a nagyobb nyilvánosság számára, miután a szűkebb környezetemet kishíjján az őrületbe kergettem, annyiszor elmondtam, hogy milyen jól éreztem magam.
Köszönöm a tábor szervezőjének, Decsi-Kiss Marcsinak, az előadóknak, a gyakorlati munkát vezető oktatóknak és - természetesen - a táborlakóknak.
Már alig várom, hogy mikor kerül meghirdetésre a következő évi, jubileumi tábor, hogy jelentkezhessek.

Ezt a két sárközi csipkegallért készítettem el most. Nem tökéletesek, de igyekszem alaposan begyakorolni a technikát, hogy jövőre "felsőbb osztályba léphessek".

Még egy kis kapucsínó? Jöhet?

Az ötórai tea ideje már elmúlt ugyan, de talán még egy kis kapucsínóhoz nincs túl késő.
A reggeli nyakpánthoz elkészült a fülbevaló, igaz, csak a tőlem megszokott egyszerűcske.
Ami újdonság: a karkötőnek indult óra. Már készen volt, amikor eszembe jutott, hogy akár óraszíjnak sem volna utolsó... Az eredeti állapot bármikor egyszerűen visszaállítható, és ismét karkötőként funkcionálhat. Mágneskapoccsal záródik, az elveszítés ellen biztonsági láncot kapott.

Vasárnap reggeli kapucsínó

Maradt még a pünkösd hétfői kísérletezés során is használt gyöngyökből. Főképp a tejeskávébarna teklákhoz kerestem ékszer-ötleteket. Ezek nagyon szólongattak engem, mint Micimackót a mézes csuprai. Kellett valamit fűznöm belőlük. Nemrégiben Poé blogjában láttam valamit, amit kicsit a saját képemre formálva valósítottam meg. Köszönöm az inspirációt.

Volt egy adósságom

A nagymamám brossából készült medálhoz már régen szerettem volna egy új láncot fűzni, ami jobban illik hozzá, mint az első. Az túl vékony, és rövid volt egy ekkora függőhöz. Most végre sikerült befejezni - négyszemes herringbone stich, a medálhoz is használt, borostyánsárga 8/0-ás kásából. A fényképezés viszont nem akart sikerülni most sem. Vagy a megfelelő szöget nem sikerült eltalálnom, hogy ne torzuljon a portré, vagy tükröződött. A színekről meg ne is beszéljünk...

Kétválasztós kékben

Megfogadtam az országos tisztifőorvos tanácsát, és a tegnapi nagy melegben nem végeztem semmilyen komoly fizikai erőkifejtést igénylő tevékenységet. Inkább gyöngyöztem. Mivel még éjféltájban is nagy volt a meleg, és aludni úgysem tudtam volna, a kétharmada még tegnap elkészült. A ma reggeli hűvösben pedig direkt jólesett befejezni. Most viszont megyek konyhatündérkedni.

Amíg megsült a kolbászos karaj

a sütőben - mivel ebben a nagy melegben úgy döntöttem, hogy csakis olyan ebédet vagyok hajlandó asztalra tenni, amit magára lehet hagyni a konyhában, - elkészült a levendula szetthez a hajcsat is.

Lady Levendula

Még mindig az áprilisi ásványbörzén beszerzett gyöngyház lapkák adják az alapot. A fényképen kékebbnek látszik, mint a valóságban, igazából ennél lilább...

Kiegészítés

Gyors kiegészítés - hajcsatok és szemüveglánc - a tegnapelőtti szetthez. Rájöttem, hogy a medál hátoldalát sem mutattam meg, így azt is pótolom. A színek most jobban közelítenek a valóságoshoz, pedig már erősen lemenőben volt a nap, mikor fényképeztem. Ki érti ezt? Mert én biztos, hogy nem...

Érdemrend

Legalábbis a férjem szerint. Bár én medálnak szántam. Nincs kizárva, hogy afféle freudi elszólás volt a részéről. Ugyanis ma van a harmincnegyedik házassági évfordulónk, és ennyi év után minden férjnek kijár minimum egy érdemrend. Ennek ellenére, ezt most mégis én fogom viselni. Készült hozzá horgolt nyaklánc és fülbevaló is - most már még kisebb (9/0-ás) gyöngyökből.
Azért, hogy válaszolni tudjak Panka kérdésére, munka közben igyekeztem figyelni a "titokra" - semmiképpen sem szorosan, de túl lazán sem szabad horgolni. Leginkább úgy tudnám meghatározni, hogy egyenletesen, könnyű kézzel forgatva a horgolótűt lehet elérni a legjobb eredményt. Persze, minden igyekezetem ellenére ez még nem a legjobb, de úgy érzem, jó úton járok, csak még több gyakorlás kell...

Inspiráció: Muttery - Felicia medálja Köszönöm.

Horgolt kicsit másképp

Elég sokára készült el. Na, nem azért, mert ennyire lelassultam, hanem azért, mert bár nagyon is pörgős volt az elmúlt hetem, a gyöngyöket nagy ívben el kellett kerülnöm. Ha nem így tettem volna, akkor végképp elúszom minden mással. Azért végül csak-csak be tudtam fejezni.
Most már csak 8/0-ás transzparens bordó és fekete gyöngyökből készült, 60-as horgoló cérnával és 1,0-es horgolótűvel. A hátsó részen 6 mm-es csiszik váltakoznak 6/0-ás kásákkal ugyanabban a színkombinációban.
Van még mit gyakorolni, úgyhogy már elő is készítettem a 9/0-ás gyöngyöket a következőhöz, csak azt várom, hogy megérkezzen a 0,75-ös horgolótű hozzá...

Az első horgolt nyakláncom

Az NLC Gyöngyök Fórumon kapott rengeteg segítséggel elkészültem az első horgolt nyaklánccal. Az ott tanult elméleti alapokkal nagyon könnyen sikerült, ha én ezt előre tudom, hamarabb belevágok

Először 6/0-ás gyöngyökkel próbálkoztam, 20-as horgolócérnával és 1,5-ös horgolótűvel. Egy esti kísérletezés, egy napi pihentetés után a harmadik este sikerrel jártam. Fidji iránymutatásával - miszerint a fölös gyöngyöt egyszerűen össze kell törni - még az sem okozott túl nagy gondot, hogy egy helyen eltévesztettem a felfűzést.

Nem hibátlan, de nagyon büszke vagyok rá. Majd szorgalmasan gyakorolok, hogy a továbbiak jobban sikerüljenek Igaz, elég brutál darab lett, de így nyáridőben talán nem különösebben kirívó.

Már készül a következő kisebb gyöngyökkel...

Havasi gyopár szettesítve

Elkészültek a kiegészítők is. Mire hazaértem, a nap már csak a felhők alatt, laposan kukucskált, de nem tudtam tovább várni, meg kell mutatnom együtt az egészet. Igaz, a türelmetlenségemnek az az ára, hogy úgy néz ki, mintha a szemüveglánc eltérő színű volna, pedig nem.

Edelweiss, Edelweiss...

Az egyik fiókból nemrégiben előkerült egy, úgy 10 éve ott lapuló pénzérme. 1 Schilling. Régen is nagyon tetszett a rajta látható finoman kialakított havasi gyopár. Mondják, az alkalom szüli a tolvajt, de úgy tűnik, az ékszerkészítőt is, mert ahogy megláttam, rögtön az jutott eszembe, hogy milyen jó kis medált lehetne csinálni belőle. A gondolatot tett követte. Megtisztítottam, befoglaltam, íme az eredmény: