Fanfan-fan lettem

Berjo sorsolt szeptember elején egy Fanfan medált. Itt lehet megnézni. Nagyon szép, de csak egyvalaki nyerhette meg. A többieknek pedig vigaszdíjként közzétette a mintát. Ezúton is szeretném megköszönni.
Gondoltam, megpróbálkozom vele. (Ugye, mondanom sem kell, hogy az a bizonyos film nekem is az egyik kedvencem volt.) Persze, pont ugyanúgy lemásolni nem volna sok értelme. Mégiscsak izgalmasabb, ha az ember lánya tesz hozzá valamit a saját egyéniségéből is.
Végül négy módosított változatot készítettem el eddig, de valószínű, hogy lesz még folytatás.

Ez az első, itt a gyöngyök mérete megegyezik az eredetivel, de a középső csiszoltakat matt gömbökre cseréltem, a közepére is fűztem egy teklát kásákkal "körítve", a szélén körbe még egy sor kása került, és a díszítést is megváltoztattam egy kicsit.





Az óarany közepűnél a mintát nem módosítottam, teljesen Berjo útmutatása szerint fűztem, épp csak a teklák helyett is csiszoltakat tettem hozzá, és a 15/0-ás gyöngyök helyett használtam 11/0-ásakat. (A fülbevaló eredetileg egy másik medálhoz készült, de a színe ehhez is illik.)



Na, itt már kezdtem elengedni a fantáziámat. A középső gyöngyöket nagy méretű csiszolt cseppekre cseréltem. Ennek megfelelően a teklák 8 mm-esek, a kisebb csiszoltak 5 mm-esek és a kásák 8/0-ás méretűek. A közepe szépen kiemelkedik a síkból.






Az eddig elkészült utolsó változatnál pedig az öt helyett hatszor ismétlődik körben a minta. A középső csiszolt cseppek és a teklák ugyanakkorák, mit a pirosnál, a csiszoltak 6 mm-esek, a kásák pedig 9/0-ásak. Ja, és a cseppeket befordítottam a hátoldal felé.






És itt az egész kollekció egyben. Már csak hangulatomtól és az aktuális öltözékemtől függően cserélgetni kell őket...

Őcsényi rojtos

A szálkai tábor után - az ott tanultak alapján - elkészült az első őcsényi rojtos gyöngyöm is. Nagyon régen vágytam már rá, de korábban nem mertem belefogni. A fűzés feszességével még nem vagyok elégedett, de első kísérletnek talán nem olyan rossz.

Kétválasztós variációk

Aki figyelemmel kísérte az eddigieket, már biztosan rájött, hogy egy-egy mintát szeretek alaposan kielemezni, begyakorolni. Hogy ne legyen unalmas a dolog, egy kicsit mindig változtatok rajta. A bordónál csak a színt, a feketénél azt is, hogy a két választószemet égetett végű rövid szalmára cseréltem. Az aránya így megmaradt, azonban a jellege mégis más lett.



Érdeklődő asszisztensem pedig a fotoboxot teszteli a maga módján:

Égetett cukor akácmézzel

Ha a cím egy gasztronómiai blogbejegyzéshez tartozna, az szörnyű volna. Mindenesetre ennek a kétválasztós tászlinak a színeit nem tudnám jobban meghatározni.
Ez is a nyár végi unokázós hetek alatt készült, csak a fényképezés váratott magára mostanáig.

Áttört gyöngyhurka

Bronz aurora borealis égetett végű rövid szalmából és 11/0-ás kásából készült az áttört gyöngyhurka. Fehér teklával van bélelve, és az egész memória drótra fűzve. A nyak hátoldalánál 6 mm-es bronz csiszoltak váltakoznak a kásákkal. Mágneskapoccsal záródik.

Szíves pálcás - háttérvariációkkal

Ez a tászli kb. három hete készült, de fényképezni nem sikerült hamarabb. Kicsit játszottam a különböző hátterekkel, hogy abban is gyakorlatot szerezzek...

Ez elment vadászni...

Ez az achátmedálos nyaki is valahogy úgy készült, mint a mondókában.
Lányom tavaly a londoni kirándulásuk alkalmával az ottani Természettudományi Múzeum shopjában felfedezett egy achátköves kulcstartót. Megvette, hazavitte, leszerelte az ásványt a tartóról, és beszerezte a harmonizáló színű zsinórokat. A vejem megpróbálta átfúrni a követ, de megfelelő eszközök hiányában tervszinten megrekedt a művelet. A folytatás idén nyárig váratott magára, amikor a férjem kapta meg a feladatot, hogy készítse el a zsinórok átfűzéséhez a megfelelő méretű lyukat. Két unokánk kíséretében látogattunk el a budai várba a Mesterségek Ünnepére, ahol sikerült beszerezni a zsinórvégek összefogásához a fém végződéseket. Ráadásul úgy, hogy egy mázaskerámia-ékszereket áruló, nagyon kedves hölgy adta, és még pénzt sem fogadott el érte. Ha véletlenül olvassa ezt a bejegyzést, legalább láthatja, hogy mi lett belőle. Ezúton is köszönjük önzetlenségét. A mágneskapocs az én alkatrész-készletemből került ki. Tulajdonosa pedig büszkén viseli.


A következő nyakláncot még tavaly nyáron készítettem, a társait korábban már megmutattam.
Most került vissza egy fotózás erejéig.

Családi gyöngyfűzés

Sokan megállapították már, hogy a gyöngyitisz erősen fertőz. Nos, a mi családunkban sincs ez másképp.
Unokáim egy-egy memória karit készítettek az anyukájuknak, a kisebb 3 sorosat, a nagyobb 5 sorosat. A mintát maguk találták ki. Fiú létükre a rájuk általában nem jellemző türelemmel küzdöttek az általuk eddig nem gyakorolt feladattal.
Az anyukájuk az idei névnapomra kapott Diane Fitzgerald könyvből választott magának egy zulu nyakláncot, amit három nap alatt fejezett be.
Közben én sem tétlenkedtem, egy sárközi virágválasztós csipkét fűztem.

Igazoltan távol

Régen jelentkeztem, bár az elmúlt időszak elég jelentős részét töltöttem a gyöngyök és gyöngyfűzők társaságában.
Felemelően csodálatos napokat éltem át a szálkai 9. Országos Gyöngyfűző Táborban.
Rengeteg elméleti ismerettel, gyakorlati tapasztalattal és kiváló embereket megismerve, élményekkel feltöltődve jöttem haza, tértem vissza a családomhoz, a munkámhoz, a hétköznapokhoz.
Szükségem volt majdnem egy hétre, hogy viszonylag tárgyilagosan tudjam mindezt megfogalmazni a nagyobb nyilvánosság számára, miután a szűkebb környezetemet kishíjján az őrületbe kergettem, annyiszor elmondtam, hogy milyen jól éreztem magam.
Köszönöm a tábor szervezőjének, Decsi-Kiss Marcsinak, az előadóknak, a gyakorlati munkát vezető oktatóknak és - természetesen - a táborlakóknak.
Már alig várom, hogy mikor kerül meghirdetésre a következő évi, jubileumi tábor, hogy jelentkezhessek.

Ezt a két sárközi csipkegallért készítettem el most. Nem tökéletesek, de igyekszem alaposan begyakorolni a technikát, hogy jövőre "felsőbb osztályba léphessek".

Még egy kis kapucsínó? Jöhet?

Az ötórai tea ideje már elmúlt ugyan, de talán még egy kis kapucsínóhoz nincs túl késő.
A reggeli nyakpánthoz elkészült a fülbevaló, igaz, csak a tőlem megszokott egyszerűcske.
Ami újdonság: a karkötőnek indult óra. Már készen volt, amikor eszembe jutott, hogy akár óraszíjnak sem volna utolsó... Az eredeti állapot bármikor egyszerűen visszaállítható, és ismét karkötőként funkcionálhat. Mágneskapoccsal záródik, az elveszítés ellen biztonsági láncot kapott.

Vasárnap reggeli kapucsínó

Maradt még a pünkösd hétfői kísérletezés során is használt gyöngyökből. Főképp a tejeskávébarna teklákhoz kerestem ékszer-ötleteket. Ezek nagyon szólongattak engem, mint Micimackót a mézes csuprai. Kellett valamit fűznöm belőlük. Nemrégiben Poé blogjában láttam valamit, amit kicsit a saját képemre formálva valósítottam meg. Köszönöm az inspirációt.