2012. 02. 27.
Kis kendőmnek három sarka...
Az orosz és ukrán gyöngyös oldalakon láttam hasonló háromszögletű "kendőket". Most már nekem is van...
2012. 02. 20.
Medál vérkő kabosonból
Már régen várakozott a befoglalásra a vérkő kabosonom. Főként békazöld csiszoltakkal és piramisokkal, meg hársvirág színű kásákkal kiegészítve lényegült át medállá. A lánca hat szemes csavart hering-hurka. A kivitelezése messze nem lett tökéletes, de a színei már a tavaszt hívogatják. Remélem, már nem kell sokáig várni rá...
2012. 02. 17.
Mégis bunda a bunda... - pénteki PEYOTE parádé
Kedves Olvasóim!
Az a blogbejegyzés, ami korábban itt volt látható - némi ráncfelvarrás után - új helyre költözött, itt olvasható: Nemesházi Gyöngymanufaktúra.
Dear Readers!
The blog post, which was previously shown here - after a little facelifting - was moved to a new location, can be read here: Nemesházi Gyöngymanufaktúra.
Az a blogbejegyzés, ami korábban itt volt látható - némi ráncfelvarrás után - új helyre költözött, itt olvasható: Nemesházi Gyöngymanufaktúra.
Dear Readers!
The blog post, which was previously shown here - after a little facelifting - was moved to a new location, can be read here: Nemesházi Gyöngymanufaktúra.
2012. 02. 10.
pénteki PEYOTE parádé - Fibonacci-spirál, avagy mi köze egy gyöngyös blognak a matematikához?
Tulajdonképpen semmi. Ez egy kivételes alkalom, hogy szóba kerül, ezután sem áll szándékomban matematikai fejtegetésekbe bocsátkozni, annál is inkább, mert egyáltalán nem értek hozzá...
Történt egyszer, nem túl régen, hogy a hatos villamoson két fiatalember beszélgetett mellettem a matematika szépségeiről. (Matematika és szépség? Huhh! Na, jah, biztos az ELTE TTK vagy a Műszaki Egyetem ifjú titánjai, hiszen épp arra tartunk a Petőfi hídon a Duna felett...)
Nem, nem szoktam kihallgatni mások társalgását, most is már-már elszunyókáltam a téli reggel derengésében, kihasználva, hogy véletlenül akadt egy ülőhely, ahova lehuppanhattam.
Éppen a megállóhoz értünk, és nyílt az ajtó, amikor megütötte a fülemet egy név: Fibonacci. Hmm. Valami rémlik, hogy hallottam már róla (Talán ezer éve, a középiskolában, vagy esetleg mostanában, a tévében?), de hiába gondolkodtam, nem jutott eszembe, hogy mivel kapcsolatban. A fiúk leszálltak, így nem tudtam meg, de még este is csak az motoszkált a fejemben, hogy ki a csuda az a Fibonacci?
Hogy szabaduljak végre az újra meg újra visszatérő kérdéstől, az internetes szabad enciklopédiához fordultam: jé, tényleg, ő is matematikus volt. Ő volt az, akinek a nevéhez és munkásságához fűződik az a számsor, ami úgy kezdődik, hogy 1, 1, 2, 3, 5, 8, 13, 21, 34 55, 89, 144, 233... Ahol a sorozat harmadik elemétől a következő elem mindig az őt megelőző két elem összege. A Fibonacci-sorozat. (Akkor mégsem egy szappanopera hőse...)
Aztán, ahogy lenni szokott, tovább kalandoztam a világhálón azon a nyomon, ahol elindultam. Találtam egy csomó érdekes történetet képzeletbeli, örök életű nyúlpopulációkról, a szanszkrit költészetet elemző indiai matematikusokról, fejtegetéseket az aranymetszésről, meg szebbnél szebb, csigavonalszerű képeket, amelyek mind kötődnek a Fibonacci-sorozathoz. Többek között ezt.
Hosszan nézegettem, elméláztam a színein, a formákon, a fények és árnyékok játékán (Lehet, hogy mégiscsak, tényleg, SZÉP a matematika? Aki nem hiszi, járjon utána!).
Ha már szépség, akkor nálam már jó ideje, szinte feltételes reflexként, a következő gondolat a gyöngy. Akkor lássuk, hogy lehetne átültetni látottakat a gyöngyök világába? A gondolatot tett követte, itt az eredmény egy szélesebb és egy keskenyebb változatban:
Történt egyszer, nem túl régen, hogy a hatos villamoson két fiatalember beszélgetett mellettem a matematika szépségeiről. (Matematika és szépség? Huhh! Na, jah, biztos az ELTE TTK vagy a Műszaki Egyetem ifjú titánjai, hiszen épp arra tartunk a Petőfi hídon a Duna felett...)
Nem, nem szoktam kihallgatni mások társalgását, most is már-már elszunyókáltam a téli reggel derengésében, kihasználva, hogy véletlenül akadt egy ülőhely, ahova lehuppanhattam.
Éppen a megállóhoz értünk, és nyílt az ajtó, amikor megütötte a fülemet egy név: Fibonacci. Hmm. Valami rémlik, hogy hallottam már róla (Talán ezer éve, a középiskolában, vagy esetleg mostanában, a tévében?), de hiába gondolkodtam, nem jutott eszembe, hogy mivel kapcsolatban. A fiúk leszálltak, így nem tudtam meg, de még este is csak az motoszkált a fejemben, hogy ki a csuda az a Fibonacci?
Hogy szabaduljak végre az újra meg újra visszatérő kérdéstől, az internetes szabad enciklopédiához fordultam: jé, tényleg, ő is matematikus volt. Ő volt az, akinek a nevéhez és munkásságához fűződik az a számsor, ami úgy kezdődik, hogy 1, 1, 2, 3, 5, 8, 13, 21, 34 55, 89, 144, 233... Ahol a sorozat harmadik elemétől a következő elem mindig az őt megelőző két elem összege. A Fibonacci-sorozat. (Akkor mégsem egy szappanopera hőse...)
Aztán, ahogy lenni szokott, tovább kalandoztam a világhálón azon a nyomon, ahol elindultam. Találtam egy csomó érdekes történetet képzeletbeli, örök életű nyúlpopulációkról, a szanszkrit költészetet elemző indiai matematikusokról, fejtegetéseket az aranymetszésről, meg szebbnél szebb, csigavonalszerű képeket, amelyek mind kötődnek a Fibonacci-sorozathoz. Többek között ezt.
Hosszan nézegettem, elméláztam a színein, a formákon, a fények és árnyékok játékán (Lehet, hogy mégiscsak, tényleg, SZÉP a matematika? Aki nem hiszi, járjon utána!).
Ha már szépség, akkor nálam már jó ideje, szinte feltételes reflexként, a következő gondolat a gyöngy. Akkor lássuk, hogy lehetne átültetni látottakat a gyöngyök világába? A gondolatot tett követte, itt az eredmény egy szélesebb és egy keskenyebb változatban:
2012. 02. 03.
2012. 01. 30.
Kis virágos hurka másodszor
Sárga, narancssárga, világos és sötét piros virágokkal, zöld hálóval - hátha sikerül távol tartani a hét végére jósolt "igazi" telet...
2012. 01. 27.
pénteki PEYOTE parádé - Teszugi keltái
Teszugi nem csak gyöngyöt fűz, rajzol, üveget fest, hanem gyönyörű csomózott karikat is készít. Régóta vissza-visszajárok a blogjába, nézegetni a munkáit. Már máskor is kedvet kaptam tőle, hogy megpróbáljam követni a gyakorlatban is. Még novemberben szerettem bele két kelta mintás alkotásába. Elhatároztam, hogy gyöngyösítem őket. Íme:
Azt remélem, nem hozok szégyent velük az eredeti alkotójukra. Mindenesetre köszönöm Teszuginak, hogy megmutatta az inspiráló munkáit.
Azt remélem, nem hozok szégyent velük az eredeti alkotójukra. Mindenesetre köszönöm Teszuginak, hogy megmutatta az inspiráló munkáit.
2012. 01. 23.
Kis virágos kékben
A kis virágos háló nem csak két dimenzióban, hanem térbeli elhelyezkedésben is ugyanolyan mutatós. Fűzni pedig ugyanolyan élvezetes. Remélem, nézegetni is...
2012. 01. 20.
pénteki PEYOTE parádé - 2012 a sárkány éve
Még 3 nap van hátra a kínai újévig. Ők úgy tartják, hogy az idei a sárkány éve.
Az ötletet köszönöm Debgernek. Thank you, Debger.
Az ötletet köszönöm Debgernek. Thank you, Debger.
2012. 01. 16.
Mellékes aszimmetria
Ez a nyaklánc az angyalkáshoz előzetesen készített kísérleti fűzések mellékterméke.
Az első elképzelésem egy aszimmetrikus, az egyik oldalán többszálas kásafonat, a másik oldalán teklás, gyöngybogyós lánc volt, de végül ollót kapott. A három különböző méretű bogyesz viszont a "megmaradhat" kategóriába került, és a teklákkal "melléktermékké" lényegült.
Az első elképzelésem egy aszimmetrikus, az egyik oldalán többszálas kásafonat, a másik oldalán teklás, gyöngybogyós lánc volt, de végül ollót kapott. A három különböző méretű bogyesz viszont a "megmaradhat" kategóriába került, és a teklákkal "melléktermékké" lényegült.
2012. 01. 13.
pénteki PEYOTE parádé - bankkártyatartó
Kedves Olvasóim!
Az a blogbejegyzés, ami korábban itt volt látható - némi ráncfelvarrás után - új helyre költözött, itt olvasható: Nemesházi Gyöngymanufaktúra.
Dear Readers!
The blog post, which was previously shown here - after a little facelift - moved to a new location, can be read here: Nemesházi Gyöngymanufaktúra.
Az a blogbejegyzés, ami korábban itt volt látható - némi ráncfelvarrás után - új helyre költözött, itt olvasható: Nemesházi Gyöngymanufaktúra.
Dear Readers!
The blog post, which was previously shown here - after a little facelift - moved to a new location, can be read here: Nemesházi Gyöngymanufaktúra.
2012. 01. 09.
Őrangyal nagyestélyiben
Azt hiszem, megint hosszú mesét kell mondanom.
Általában amikor a családom a születésnapom, a névnapom vagy karácsony előtt megkérdezi, hogy mit szeretnék kapni, sose jut eszembe semmi értelmes. Szegények meg találgathatják, hogy minek is örülnék.
Tavaly januárban gyöngyös oldalakat nézegettem a neten, és amikor Amy Waldman-Smith honlapjára tévedtem, úgy döntöttem, hogy változtatok ezen a gyakorlaton. Egyszerűen beleszerettem az angyalaiba... Szóval megküldtem a linket a lányaimnak meg a férjemnek, rájuk bízva, hogy mit kezdenek az információval - mégiscsak jobb, ha nekem is meglepetés lesz.
Augusztusban, a születésnapomon tényleg meglepődtem. Kaptam egy borítékot, benne néhány fényképpel, ami az ajándékomról készült, ami akkor már úton volt hozzám, de a postát, ugye, nem lehet sürgetni. Lassan teltek a napok, amíg megérkezett a csomag. Annál nagyobb volt az örömöm, amikor kibontottam. Csodásan nézett ki az a lámpagyöngy angyal, amit Amy készített nekem.
Már a fényképek alapján elkezdtem tervezgetni, hogy mi is legyen a személyes őrangyalom pontos feladatköre. Többféle ötlet fontolgatása és egyik-másik kipróbálása után "nagyestélyit" kapott, ami méltó keretet ad neki. Végigbóklásztam Budapest gyöngyös boltjainak legalább a felét (pedig az sem kevés), mire minden hozzávalót összegyűjtöttem. A gyöngykupakot csak megrendelni lehetett. Két hét telt el, mire megérkezett, de megérte várni, mert az eredménnyel nagyon elégedett vagyok.
Természetesen, a "viselete" ellenére számos hétköznapot is velem tölt. Íme, ez lett belőle:
És így nézett ki az első találkozásunkkor:
Amy, thank you very much. This angel is really amazing. I love it!
Általában amikor a családom a születésnapom, a névnapom vagy karácsony előtt megkérdezi, hogy mit szeretnék kapni, sose jut eszembe semmi értelmes. Szegények meg találgathatják, hogy minek is örülnék.
Tavaly januárban gyöngyös oldalakat nézegettem a neten, és amikor Amy Waldman-Smith honlapjára tévedtem, úgy döntöttem, hogy változtatok ezen a gyakorlaton. Egyszerűen beleszerettem az angyalaiba... Szóval megküldtem a linket a lányaimnak meg a férjemnek, rájuk bízva, hogy mit kezdenek az információval - mégiscsak jobb, ha nekem is meglepetés lesz.
Augusztusban, a születésnapomon tényleg meglepődtem. Kaptam egy borítékot, benne néhány fényképpel, ami az ajándékomról készült, ami akkor már úton volt hozzám, de a postát, ugye, nem lehet sürgetni. Lassan teltek a napok, amíg megérkezett a csomag. Annál nagyobb volt az örömöm, amikor kibontottam. Csodásan nézett ki az a lámpagyöngy angyal, amit Amy készített nekem.
Már a fényképek alapján elkezdtem tervezgetni, hogy mi is legyen a személyes őrangyalom pontos feladatköre. Többféle ötlet fontolgatása és egyik-másik kipróbálása után "nagyestélyit" kapott, ami méltó keretet ad neki. Végigbóklásztam Budapest gyöngyös boltjainak legalább a felét (pedig az sem kevés), mire minden hozzávalót összegyűjtöttem. A gyöngykupakot csak megrendelni lehetett. Két hét telt el, mire megérkezett, de megérte várni, mert az eredménnyel nagyon elégedett vagyok.
Természetesen, a "viselete" ellenére számos hétköznapot is velem tölt. Íme, ez lett belőle:
És így nézett ki az első találkozásunkkor:
Amy, thank you very much. This angel is really amazing. I love it!
2011. 12. 14.
Angyalok kórusa
Gyöngyfűző szenvedélyemet a kolléganőimnek köszönhetem. Az idén ma volt az utolsó nap, amikor mindannyian együtt voltunk - holnaptól felváltva, hol egyikünk, hol másikunk az otthoni ünnepi készülődés érdekében lesz távol.
Gondoltam, kihasználom az alkalmat, és most én lepem meg a lányokat valamivel.
Ennek jegyében készült el az "angyalok kórusa",
és néhány fenyőfa motívumos apróság.
A fülbevalókon kívül készültek mobilkütyük,
kulcstartók
és nyakláncok,
hogy mindenki választhasson ízlésének megfelelően.
Lányok, köszönök mindent, és boldog, békés ünnepeket kívánok!
Gondoltam, kihasználom az alkalmat, és most én lepem meg a lányokat valamivel.
Ennek jegyében készült el az "angyalok kórusa",
és néhány fenyőfa motívumos apróság.
A fülbevalókon kívül készültek mobilkütyük,
kulcstartók
és nyakláncok,
hogy mindenki választhasson ízlésének megfelelően.
Lányok, köszönök mindent, és boldog, békés ünnepeket kívánok!
2011. 12. 11.
Garfield: Jaaajjjj, mi történt itt?
Mitől ijedt meg Garfield ilyen nagyon? Mindjárt mutatom...
Csütörtökön jó nagy szélvihar vonult át az országon. Mivel a lakásunktól tizenegynéhány kilométerre dolgozom, napközben nem tudtam pontosan, hogy mi történt itthon. Sőt, még este is csak sejtéseim voltak a viharkár mértékéről.
Képzeljétek el (és képzeljétek hozzá, hogy mindezt sötétedés után, mivel fényképezni csak pénteken sikerült), ezt találtam az ajtónk előtt, mikor késő este haza értem, ráadásul a sötétben a tetőből csak annyit láttam, hogy néhány törött cserép kandikál ki az ereszcsatornából is:
Pénteken reggel be kellett mennem a munkahelyemre, és mivel reggel még napfelkelte előtt indulni kellett - hiába, decemberben nagyon rövidek a nappalok - még mindig nem volt pontos képem a történtekről. Mindenesetre korábban haza jöttem, mert az egyértelmű volt, hogy a biztosító értesítésén túl is lesznek sürgős teendők.
Ez a kép fogadott (látszik, hogy jó néhány évvel ezelőtt már okozott a szél egy hasonlót, akkor csak az eredetitől némiképp eltérő cserepeket sikerült beszerezni a javításhoz):
Mostanra felkerült a helyére az összes épen maradt cserép, és az összetörtek helyére a pótlás is. Összességében azt mondhatom, hogy szerencsénk volt: nem sérült meg senki, és az eső is csak akkor kezdett esni, mikor már túl voltunk a "kárelhárításon".
Garfield pedig szintén túljutott a javításon. Bence unokámnak fűztem a születésnapjára, de akkor nem készült róla sztárfotó. Az eredeti kapcsokat kellett kicserélni úgy, hogy ha lehet, ne essen le a kezéről, de ha beakadna valahová, akkor azért inkább kapcsolódjon ki, és ne sérüljön meg a gazdája csuklója.
Az ötletet Lucynak köszönhetem. Muchas gracias, Lucy!
A mintát Romana (Bacioccolata) tette közzé. Mille grazie, Romana!
Csütörtökön jó nagy szélvihar vonult át az országon. Mivel a lakásunktól tizenegynéhány kilométerre dolgozom, napközben nem tudtam pontosan, hogy mi történt itthon. Sőt, még este is csak sejtéseim voltak a viharkár mértékéről.
Képzeljétek el (és képzeljétek hozzá, hogy mindezt sötétedés után, mivel fényképezni csak pénteken sikerült), ezt találtam az ajtónk előtt, mikor késő este haza értem, ráadásul a sötétben a tetőből csak annyit láttam, hogy néhány törött cserép kandikál ki az ereszcsatornából is:
Pénteken reggel be kellett mennem a munkahelyemre, és mivel reggel még napfelkelte előtt indulni kellett - hiába, decemberben nagyon rövidek a nappalok - még mindig nem volt pontos képem a történtekről. Mindenesetre korábban haza jöttem, mert az egyértelmű volt, hogy a biztosító értesítésén túl is lesznek sürgős teendők.Ez a kép fogadott (látszik, hogy jó néhány évvel ezelőtt már okozott a szél egy hasonlót, akkor csak az eredetitől némiképp eltérő cserepeket sikerült beszerezni a javításhoz):
Mostanra felkerült a helyére az összes épen maradt cserép, és az összetörtek helyére a pótlás is. Összességében azt mondhatom, hogy szerencsénk volt: nem sérült meg senki, és az eső is csak akkor kezdett esni, mikor már túl voltunk a "kárelhárításon".
Garfield pedig szintén túljutott a javításon. Bence unokámnak fűztem a születésnapjára, de akkor nem készült róla sztárfotó. Az eredeti kapcsokat kellett kicserélni úgy, hogy ha lehet, ne essen le a kezéről, de ha beakadna valahová, akkor azért inkább kapcsolódjon ki, és ne sérüljön meg a gazdája csuklója.Az ötletet Lucynak köszönhetem. Muchas gracias, Lucy!
A mintát Romana (Bacioccolata) tette közzé. Mille grazie, Romana!
2011. 12. 09.
Hímzett háló
Az alap fekete, a szokásos öt szemes kásarács, ferdén szalmákkal csíkozva - a felső szélén a 2 forduló szemet, illetve a rácsozat bal oldali felső és jobb oldali alsó 2-2 kásáját váltja ki a szalmagyöngy.
A hímzése: a háló hosszanti tengelyén levő csúcsok 4-4 bronz-mix csiszolt kásával (charlotte-tal) vannak összekötve ("felülhímezve").
A hímzése: a háló hosszanti tengelyén levő csúcsok 4-4 bronz-mix csiszolt kásával (charlotte-tal) vannak összekötve ("felülhímezve").
2011. 12. 05.
Vé alakú nyakék - 3. verzió
Most is úgy jártam, hogy az egyik ötlet hozta a másikat...
Szín- és méretváltozatok a gyöngyökből, díszítő elemek cseréje - bár a minta, mint alap maradt.
A csiszoltak most éppen csavart szalmákká lényegültek, a szélén a pikók 5-5 kásájából 3-3 egy-egy 3 mm-es csiszoltra változott.
De végül az apró változtatások esetére is elmondhatjuk a latin bölcsekkel: "Varietas delectat."
Szín- és méretváltozatok a gyöngyökből, díszítő elemek cseréje - bár a minta, mint alap maradt.
A csiszoltak most éppen csavart szalmákká lényegültek, a szélén a pikók 5-5 kásájából 3-3 egy-egy 3 mm-es csiszoltra változott.
De végül az apró változtatások esetére is elmondhatjuk a latin bölcsekkel: "Varietas delectat."
2011. 12. 03.
Vé alakú nyakék - 2. verzió
Igazából a kásák feketék és a csiszoltak áttetsző szürkék, amiken valami fényes bevonat van, amitől olyannak tűnnek, mintha hematatitból volnának.
A színeken kívül a gyöngyök mérete is változott: a kásák most a 9/0 helyett 10/0-sak, a csiszoltak a 4 helyett 3 miliméteresek.
A színeken kívül a gyöngyök mérete is változott: a kásák most a 9/0 helyett 10/0-sak, a csiszoltak a 4 helyett 3 miliméteresek.
2011. 12. 02.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
.jpg)
