Akkor nézzük szép sorjában:
A legegyszerűbbet a hagyományos záródások közül nevezhetnénk madzagosnak is akár.
A vastagabb szálra fűzött egy- vagy többsoros nyakláncok, kalárisok esetében megoldotta a fűzőszál eldolgozását és a záródást egyaránt az a módszer, amikor a fűzőszálakból sodort vagy fonott megkötőre masnit kötve rögzítették azt a nyakon:
Ennél kifinomultabb képet mutat, amikor a megkötőt valamilyen szép, színében az ékszerhez illeszkedő szalagból varrjuk rá a nyakékünkre:
A megkötőket a XX. század elején kezdték felváltani a különböző saját készítésű, majd "bolti" kapcsok. Ezek közül a mai gyakorlatban szinte már hagyományosnak számít az ún. delfinkapocs:
A mindennapos viselet során talán esetenként kevésbé biztonságos tartást adó, azonban - a kisgyermekekkel rendszeresen kapcsolatba kerülő ékszerkedvelők a megmondhatói - sokszor a gyöngyök megmentői lehetnek a mágneskapcsok:
Igaz, a hagyományos, népi gyöngyök esetében ez semmiképpen sem tartozik az ajánlott kategóriába.
A modern ékszerek esetében viszont nyugodtan alkalmazhatjuk. Például gyöngyhurokkal vagy akár szerelőpálcával a munkánkhoz erősítve:
Ez utóbbi megoldást akkor célszerű alkalmazni például, amikor egy gyöngyhurka végét ún. gyöngykupakkal fejezzük be. A szerelőpálca (és a ráfűzött egy vagy több nagyobb gyöngy) biztonságosan a helyén tartja a gyöngykupakot is.
Folytatása következik...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése