Újra csak lila

Még januárban láttam Péter Szidóniánál egy fehér szalmagyöngyös nyakéket. Volt olyan kedves, és megosztotta velem a mintarajzot (amit ezúton is szeretnék megköszönni), így sort keríthettem a saját változataim kidolgozására. Nagy sokára megfűzni is sikerült...
Itt 4 mm-es csiszoltakkal helyettesítettem a szalmákat.
És tényleg szépen kifekszik...

Egyszerű lila

Varvara Netting all the way című könyve alapműnek számít már hosszú évek óta. Szépen végigvezeti a mintákat az egyszerűektől a bonyolultakig. Már sokszor végiglapoztam az elejétől a végéig, és vissza, de újra meg újra elbűvöl.
Ez az egyik legelső a sorban, az alapkészségek begyakorlására ajánlja a szerző. Sokan megfűzték már különböző színváltozatokban. Én is beálltam a sorba. Látszik rajta, hogy a "tanuló munkáim" egyike volt, és a fényképezésről is elmondható, hogy messze nem tökéletes, de néha kifejezetten hasznos, ha az ember előveszi a korábbi darabjait. Egyrészt emlékeztetőnek, hogy honnan indult, másrészt, hogy megmutassa azoknak, akik éppen csak most ismerkednek az alapokkal, hogy "miből lesz a cserebogár".
Szóval: tessék bátran elemezni, megállapítani, hogy mi az ami jó benne, mit kellett volna másképp csinálni, próbálkozni, és szebbet, jobbat fűzni. Legfőképpen nem feladni, mikor az első kísérletnél nem sikerül megközelíteni a mintául választott alkotást, és gyakorolni, gyakorolni, gyakorolni.
(Bocs, hogy ma ilyen nagyon tanító nénisre sikerült a szöveg...)

Kis virágos barnában

Egy időre ez az utolsó. De ezekkel a "csikorgós" barnákkal még feltétlenül kellett fűznöm egyet.
A matt alapot sötétebb ezüst közepű ellensúlyozza. Nem a hagyományos színvilág, az biztos, de van olyan ruhám, amihez nagyon jól illik. Ráadásul öröm fűzni és viselni is.

Kétválasztós tászli - variáció 3.

Ez a variáció már népiesnek sem nevezhető, legfeljebb azt lehet mondani, hogy népi elemek felhasználásával készült...

Kétválasztós tászli - variáció 2/b.

Azt hiszem, aki eddig nem értette a címválasztást, most már látja, hogy kis híján ugyanaz, mint az előző, csak lilában. Hogy miért így alakult? Arról halvány lila fogalmam sincs.
A préseltek helyett visszatértem a csiszoltakhoz, és rövidebbek, ámde ducibbak a cseppek. A valóságos színét megint a legutolsó részletfotó közelíti meg a legjobban.
Úgy látszik hogy apukám (fényképezési alapismeretek tárgyában) és a legidősebb lányom (az elektronikus képszerkesztés ügyében) minden, a tanításomra fordított erőfeszítése kárba vész: képtelen vagyok egy tisztességes képsort összehozni. (Nem lehet, hogy ez képzavar? Na, mindegy.) De ahogy Somló Tamás énekli: nem adom fel...!

Kétválasztós tászli - variáció 2/a.

Továbbgondolva az előző tászlivariációt, a válsztónál matt préseltekre, a szélén cseppekre cseréltem a csiszoltakat. Persze, így már nem nevezhető népinek, inkább csak népiesnek, de talán ez nem akkora baj. Sokan szeretik a nótákat is, nem csak a népdalokat, még akkor is, ha tudják, hogy melyik számít "tiszta forrásnak".

Kétválasztós tászli - variáció 1.

Már fűztem néhány kétválasztós tászlit korábban. Most a két "választó" kása közé még egy csiszolt is került. Ez így rendben is volna, azonban a színválasztás nem bizonyult igazán szerencsésnek, mivel az óarany kásák olyanok benne, mintha narancssárgák volnának...
Mindenesetre a hibáinkból érdemes tanulni: ezután az óarany kásákat inkább a barna gyöngyeimmel fogom kombinálni, azokkal valószínűleg jobban összhangban lesznek.

Három a magyar igazság...

Meg, ahogy a mondás tartja, egy a ráadás.

Még mindig a kis virágos variációinál maradva - hiába, no, nem tudok elszakadni tőle, olyan jó kis minta - megint egy ünnepélyesebb darabot sikerült alkotni. A telt feketéket bronzos csiszolt kásákkal (charlotte-okkal) egészítettem ki. Mivel ezek mindig más szögben verik vissza a fényt, egészen érdekes csillogást adnak a gyöngygallérnak, ami különösen mesterséges fénynél szembetűnő. A háló most is csak 2-2 szemből áll.

Lila gyöngygallér - még mindig a kis virágos

Az alapminta még mindig ugyanaz. Sőt, maradt a szolid díszítés az alján és a tetején. Ami változott: a színe - ez a közeli képeken valamiért jobban hasonlít a valóságoshoz - és a felső szegélyén a gyöngyszalag. Ugye, hogy az összkép mégis nagyon más lett? (Aki figyelmesen megnézi, azt is észreveheti, hogy a háló itt 2-2 szemből áll, míg az előző két változatnál 3-3 szemből.)

Kis virágos zöldben

A nyakpánt és a minta ugyanaz, mint az előzőnél. Viszont most ezüst közepűt csak az alsó és felső szélére tettem. A színe is inkább hétköznapi viseletre teszi alkalmassá.

Jégvirág

Az idei szálkai táborban egyik társunk mutatott egy gyönyörű, fehér-kristály virágos gyöngygallért. Azonnal tudtam, hogy feltétlenül kell egy hasonlót fűznöm.
Most kicsit bajban vagyok, mert illene megnevezni, ki is Ő, de semmi nyomát nem láttam, hogy az Internet nyilvánossága elé állt volna valamilyen bloggal vagy honlappal, ezért nem érzem felhatalmazva magam, hogy közhírré tegyem kilétét.

Mindenestre:
Kedves Kati! Ha véletlenül olvasod ezt a bejegyzést, engedd meg, hogy ezúton is megköszönjem az inspirációt! Remélem, Neked is tetszik ez a változat is (meg remélhetőleg a többi is, ami ez alapján készült).

Váraljai dupla csavarintós méhes nyakpánttal

Ezt még augusztus elején a szálkai táborban fűztem, de csak most került sor rá, hogy lefényképezzem. Kíváncsiságból kiszámoltam, kb. 9200 kásagyöngy van belefűzve. (Ha még azt is hozzávenném, hogy hányszor bontottam, bőven 10000 fölött járnánk...)

Fekete, fehér. Igen? Nem!

Már nem voltam elégedett a régi, egyszerű szemüvegláncaimmal, ezért fűztem egy-két megfelelő hosszúságú gyöngyszalagot helyettük. Kényelmesebb viselni őket, és talán jobban is néznek ki, mint a régiek. Nem valami nagy teljesítmény, de most csak erre futotta...

Egyszerű zöld tászli

Szeretem az egyszerű darabokat. A viselésükre szánt alkalomnak megfelelően, a ruhánk színéhez igazítva játszhatunk a lehetőségekkel.
Ebben sincs semmi különös, csak a telt és ezüst közepű gyöngyök váltakozása adja a mintát.
Szinte végtelen számú változat készíthető belőlük hangulatunk, az éppen rendelkezésre álló gyöngyeink színválasztéka, átlátszósága, mérete szerint.

Hársvirág és zsenge zöldborsó

Amikor fűztem, épp szezonja volt mindkettőnek, de nem azért párosítottam össze ezeket a színeket. Inkább valami olyanra vágytam, ami egy hagyományos minta modern feldolgozása, és kicsit megvidámít egy fekete felsőt.

A hársvirág színű kásák már vagy egy éve pihentek a gyűjteményemben, csak épp az ötlet hiányzott, hogy mit kezdjek velük. A sokak által békazöldnek nevezett préselteket pedig az idén nyáron láttam meg az egyik gyöngyös boltban és, természetesen, jöttek velem haza.

A többi meg már adta magát. Majd mindenki vérmérséklete szerint eldönti, hogy tetszik-e neki vagy borzalmasnak találja. Az utóbbiak se fogják vissza magukat, jól tűröm a kritikát... :-))